Az egész őstörténetet átírhatja egy régészeti lelet
  Élet és Tudomány   2015 május 28 csütörtök - 19:55:55 | Kiss Timea


Egy régészcsoport a kenyai Turkana-tónál végzett feltárás során kiásta minden idők legöregebb kőszerszámát. A vizsgálatok alapján a kődarab, amit a régészek üllőnek gondolnak, legalább 3,3 millió éves, vagyis 700 000 évvel korábban készült, mint az eddig legöregebbnek hitt kőszerszám. A felfedezésről részletes tanulmány jelent meg a Nature-ben. Eszerint a korábban élt emberfajok, mint az Australopithecus afarensis vagy a Kenyanthropus platyops jóval fejlettebbek lehettek, mint ahogy eddig gondolták.


[ Tovább olvas ... ]

Hozzászólás


Kovács Tamás
15. máj. 28. - 21:06


Csak óvatosan a kormeghatározással. Nem kimondottan a cikknek szól a következő okfejtés.

"Elég sok a bizonyíték arra, hogy a radioizotópos datálási módszerek nem olyan tévedhetetlenek, mint sokan gondolják, és nem képesek évmilliókat mérni. Ennek ellenére még mindig van néhány jelenség, ami magyarázatra vár. Ilyen például az, hogy a mélyebben fekvő kőzetek túl idősnek tűnnek. A kreacionisták egyetértenek azzal, hogy a mélyebben fekvő kőzetek általában idősebbek, de nem évmilliókkal. John Woodmorappe geológus, a radioaktív datálásról írt megsemmisítő kritikájában [8] rámutat, hogy a kőzetekben vannak a radioaktív bomlástól független egyéb átfogó trendek is.

“Hibás” eredmények

A kutatók rendszerint nagyon könnyen találnak magyarázatot arra, ha egy lelet korára teljesen más eredmény jön ki, mint amire számítottak. A könnyű kifogások rendszeres alkalmazása komoly problémákat sejtet a radiometrikus kormeghatározási módszerekkel kapcsolatban. Woodmorappe több száz olyan esetet sorol fel, ahol a nyilvánvalóan rossz eredményt csupán "hibás" kormeghatározásnak titulálták.[9]

A kutatók például utólag módosították az Australopithecus ramidus lelet korát.[10] Az argon-argon módszer a lelethez közeli bazalt kőzet korát 23 Ma-ban (Mega annum, millió év) határozza meg. A szerzők úgy döntöttek, hogy a fosszíliák evolúció elmélet szerinti helyéből adódóan ez „túl idős”. Tehát 26 mintából kiválasztottak 17 olyan bazaltot, amelyek távolabb voltak a fosszíliáktól, és ezek legfeljebb 4.4 Ma-os korát már elfogadhatónak ítélték. A többi kilenc mintát pedig, amelyek továbbra is sokkal idősebbnek mutatkoztak, szennyezettnek ítélték, és félretették őket. Így működik a radiometrikus kormeghatározás. A manapság oly népszerű “öreg Föld” nézet vezérli, ami teljesen átjárta a tudományos világot.

Hasonló történt a KNM-ER 1470 nevű főemlős koponya esetében is.[11] Az első eredmények 212 és 230 Ma közötti életkorról szóltak, amely a leletek szerint nagyon nem talált (az emberek akkor „még nem léteztek”). Ezután más módszerekkel próbálták a környék vulkanikus kőzeteinek korát meghatározni. Az évek során egy 2.9 Ma-os korban állapodtak meg, mivel néhány megjelent tanulmány szerint a leletnek ilyen idősnek kell lennie (annak ellenére, hogy a tanulmányokban, hasonlóan az Australopithecus ramidus esetéhez, „hibás” eredményekből válogatták ki a „jókat”).

Ám az evolúcióról előre meghatározott elképzelések szerint nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy az 1470-es koponya “olyan régi” lenne. Afrikai disznó leletek vizsgálata meggyőzte az antropológusokat, hogy a 1470-es koponya sokkal fiatalabb. Miután ezt széleskörűen elfogadták, újabb kőzettani vizsgálatok lejjebb húzták a radiometrikus kort körülbelül 1.9 Ma-ra - az új tanulmányok már ezt a kort „igazolták”. Így játszanak a számokkal.

Vajon ezzel oda akarunk kilyukadni, hogy az evolucionisták szándékosan manipulálják az adatokat? Nem ez a mondanivalónk lényege. Egyszerűen arról van szó, hogy a megfigyeléseket hozzáigazítják az uralkodó nézetekhez. Az évmilliárdok alatt a molekuláktól az emberig tartó evolúció elmélete, vagy hitrendszere, olyan erős, hogy nem lehet megkérdőjelezni - “tény.” Így minden megfigyelésnek szükségszerűen illeszkednie kell ehhez. A kutatók, akiket a nyilvánosság elfogulatlannak tart, öntudatlanul is azokat a megfigyeléseket választják ki, amelyek a legjobban illeszkednek az alapvető hitrendszerbe.

Ne felejtsük, hogy a múltat nem vizsgálhatjuk a tudomány szokásos kísérleti módszereivel, hiszen a múltban lezajlott eseményeket nem lehet a jelenben megismételni. A tudósok valójában nem a kőzetek korát határozzák meg, hanem izotópok koncentrációját, ami pontosan mérhető. A kőzet “korát” viszont már csak olyan feltételezések segítségével lehet kiszámolni ebből, amelyek nem bizonyíthatók.
Williams, aki a radioaktív elemek bomlásának szakértője, 17 hibát fedezett fel abban a három, széles körben elfogadott publikációban, amely a Föld korát 4,6 milliárd évesre becsülte.[12] John Woodmorappe éles kritikát fogalmazott meg az ott használt kormeghatározási módszerről.[13] Munkájában felfedi, mennyi hiedelem lengi körül ezeket a módszereket. Rámutat, hogy “hibás” eredmények kiszűrése után fennmaradó “megfelelő” eredmények könnyen lehetnek a véletlen egybeesés szüleményei.

Kormeghatározás, ahogy tetszik!

Azokon az űrlapokon, amelyeket csatolni kell a radioizotópos laborba vizsgálatra leadott mintához, mindig fel kell tüntetni a minta várható életkorát. Vajon miért? Ha a módszer teljesen tárgyilagos és megbízható lenne, erre az információra nem lenne szükség. Feltehető, hogy a laborok tudják, könnyen előfordulhatnak kiugró adatok, így összehasonlítási alapra van szükségük, hogy tudják, helyes eredményre jutottak-e.

A radiometrikus datálási módszerek vizsgálata

Ha a több millió évekre visszamenő kormeghatározási módszerek tényleg tárgyilagosak lennének kőzetek esetében, akkor olyan helyzetekben is kell, hogy működjenek, ahol már ismert a kor. Továbbá a különböző módszereknek azonos eredményt kellene adniuk.

A módszereknek pontosan kellene megadniuk ismert korú minták korát

Számos példa van arra, hogy a datálási módszerek hibás korokat adnak meg olyan kőzetmintákra, amelyek korát már ismerjük. Az egyik az új-zélandi Nguaruhoe hegységből származó öt, andezites lávafolyam korának meghatározása K-Ar módszerrel. Annak ellenére, hogy az egyik lávaömlés 1949-ban, három 1954-ben, egy pedig 1975-ben történt, az eredmények 0.27-től 3.5 Ma-ig terjedtek.[14]

Megmagyarázhatjuk ezt azzal, hogy túl sok argon maradt vissza a magmából (olvadt kőzetből), mikor a láva megszilárdult. A szekuláris tudományos irodalom számos esetet sorol fel, amikor ilyen argon felesleg hamis eredményeket produkált olyan kőzeteknél, amelyek kora már ismert volt.[15] Ez a felesleg a földkéreg alatti felső köpenyből származik. Ez alátámasztja a fiatal föld elméletét - az argonnak egyszerűen nem volt ideje elszökni.[16] Ha az argon felesleg eltúlzott eredményekre vezet ismert korú kőzeteknél, miért bíznánk az eredményekben az ismeretlen korú kőzetek esetében?

Vannak technikák, mint pl. az izokrónok használata,[17] amelyekkel többé-kevésbé meg lehet becsülni a kiindulási állapotokat, de egyre többen ismerik fel, hogy még az ilyen „csalhatatlan” módszerek is tudnak „hibás” eredményeket adni. Tehát a kort megint úgy határozzák meg, hogy a kutató feltételezése alapján válogatnak a különböző eredményekből."


Forrás és további részletek: "http://www.christiananswers.net/hungarian/q-aig/aig-c007h.html" oldalon.


Válasz erre


Parson
15. máj. 30. - 07:46


Abban a pillanatban, mikor sikerült bebizonyítani, hogy a kormeghatározások tévedhetnek és tévednek, sutba lehet dobni az összes cáfolatot és az összes ezen alapuló tudományt is!
Tehát nincs mit megcáfolni! Azokat az állításokat kell bizonyítani, amelyeket eddig bizonyítottnak hittünk!


Válasz erre




Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz