Idegen civilizációk látogatói

− A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban közölt tanulmány szerint az alkotásokon végzett radiokarbonos vizsgálatok 37 ezer évesre teszik a rajzokat, ami azt jelenti, hogy azok időben még a dél-franciaországi Chauvet-barlang festményeit is megelőzik.

Mivel az Abri Castanet-i lelőhely nagyon közel van a Chauvet-barlanghoz, könnyen lehet, hogy a művészek egyazon közösség, az aurignaciani kultúra képviselői. Randall White, a New York-i Egyetem antropológusprofesszora szerint az alkotások az Afrikát először elhagyó, majd Eurázsiában szétszóródó, a neandervölgyit felváltó modern emberek első képviselőihez köthetők.

A nemzetközi kutatókból álló csapat alaposan szemügyre vette az ősi bevéséseket: a tanulmányban az olvasható, hogy ezeket okkersárga festékkel vitték fel a hatalmas, rénszarvasvadászok búvóhelyéül szolgáló barlang mészkő mennyezetére, amely az idők során beszakadt.

A rajzokon jól kivehető egy ló fara, valamint egy női szeméremajak, illetve több geometriai jel és további női nemi szervek. „Ugyan nagyon sok állati alakot találtunk, a domináns motívum egyértelműen a női nemi szerv” − közölte White, hozzátéve, hogy ettől függetlenül más interpretáció sincs kizárva.

Forrás: Mult-Kor

— Timi —

Bár szerintem ez a földi élet, nem a Földön alakult ki ilyenné, hanem valahol a világegyetemben. Onnan telepítették ide az itteni életet, melynek változatossága határtalan, de egyértelműen önálló fajokról van szó, melyeket hasonlóságuk köt össze. Ha mégis a bolygónkon alakult ki az élet, akkor nem így, vagy nem most. 2006. januárban közzé tették a hírt, hogy egy 73 fős csillagász csapat, 3 csoportban dolgozva minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy találtak egy Földszerű bolygót, mely egy nap körül kering. A bolygó háromszor nagyobb, mint a Föld, és háromszor messzebb van a napjától, mint a Föld a Naptól.

2005. július óta követték és számoltak, kiderült, hogy hasonló körülmények lehetnek ott is, mint a Földön, és akár teljesen hasonló élet ki is alakulhatott rajta. Esetleg a hasonló körülmények miatt hasonló életet telepíthettek oda is.

A dolog külön érdekessége, hogy a sumer leírások említették a 12. bolygót, a Nibirut, melyről származhat akár az értelmes emberi élet. Nos, pillanatnyilag az újonnan felfedezett bolygó adatai és pályája megegyezik ezzel. Persze ez lehet csak véletlen egybeesés is.

Az is csak véletlen lehet, hogy az összes tudós gratulált Sitchinnek, aki 1976-ban leírta a bolygó létezését, a sumer leírások alapján. Épp ilyen véletlen volt, amikor 1976-ban leírta az Uránusz és Neptunusz bolygók vizes, kékeszöld kinézetét. Mikor 1986-ban és 1989-ben a Voyager2 űrszonda első emberi alkotásként meglátta a két bolygót, pont azt látták, amilyet a sumerok leírtak.

Forrás: SKOR.HU — Parson —

A parányi helyiség egy nagy komplexum része, falait a csillagjósok táblaként használták, amelyekre megfigyeléseiket jegyezték fel. Ezek a falak a legkorábbi maja asztronómiai feljegyzések, amelyek hatszáz évvel régebbiek, mint az eddig ismertek.

A csillagászati megfigyeléseknek kulcsszerepük volt a maja naptárban, amely az utóbbi időben azért került az érdeklődés homlokterébe, mivel egyesek a világvége bekövetkeztét jósolták belőle 2012 decemberére. A szakemberek szerint nincs ilyen jóslat, sőt a legújabb felfedezések épp az ellenkezőjét bizonyítják. A számítások több mint hatezer éves periódust ölelnek fel, ami jóval túlmutat 2012 decemberén.

„Miért végeztek volna ilyen számításokat, ha ez év végén bekövetkezik a világvége?” − tette fel a kérdést Anthony Aveni, a New York állambeli Colgate Egyetem kutatója, a maja csillagászat szakértője. William Saturno, a Bostoni Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője szerint a maja asztronómusok azt vizsgálták, hogy miként fordul át egyik csillagászati ciklus a másikba. „A maja kalendárium évmilliókon, évmilliárdokon át folytatódik a jövőben” − jegyezte meg.

Az egyik falon, holdfázisokon alapuló naptár van, amely egy 13 éves időszakot ölel fel. Körülbelül hathónapos, hat Hold-ciklust felölelő egységekre tagolódik, ezek mindegyike mellett, valamelyik maja isten apró stilizált rajza látható. Nagy valószínűséggel azokat az isteneket „szerepeltették”, amelyek egy-egy időszak „felelősei” voltak.

Aveni szerint ezeknek a feljegyzéseknek az alapján voltak képesek az írnokok évekre előre megjósolni a holdtöltéket. A csillagászati eseményeknek szerepük volt a maja szertartásokban, az asztrológusok pedig segítségükkel jósolták meg, hogy milyen termés várható, vagy mikor érdemes háborút indítani. A többi falakon rajzokat, festményeket fedeztek fel. Ezek egyike trónon ülő, tollas fejdíszt ábrázoló uralkodó „portréja”, kinek háta mögül egy fehérruhás alak „kandikál ki”, egy másik falon íróvesszőt tartó írnok látható. Ezek az első maja műalkotások, amelyeket egy ház falán fedeztek fel.

A helyiségnek kőből, nem pedig zsuppszalmából volt a mennyezete, ami egybevág azokkal a feltételezésekkel, hogy az írnokok magas pozíciót foglaltak el a maja társadalomban.

Forrás: HVG.HU — Parson —

A népesség több mint 10 százaléka szőke, ez Európa után a legnagyobb arány. Egészen mostanáig ezt a különös jegyet az európai felfedezők és kereskedők szőke génjeinek tulajdonították, egy vizsgálat azonban kimutatta, hogy az európai szőke haj és a csendes-óceáni szigetcsoport lakóinak szőkesége mögött különböző genetika húzódik meg. Az amerikai Stanford Egyetem csapata Carlos Bustamante és Sean Myles vezetésével 43 szőke és 42 sötét hajú Salamon-szigeteki lakos nyálmintákból vett DNS-ét elemezte.

Az átfogó genetikai vizsgálat egyetlen szembetűnő különbséget mutatott ki a két csoport között, a TYRP1 génnél. További elemzésekkel megállapították, hogy a gén egy betűjének változása felel a népesség hajszín változataiért, a szőke allél recesszíven öröklődik a sötéthez képest, vagyis mindkét szülőnek rendelkeznie kell vele, hogy az utód szőke legyen. Ezt a szőke mutációt kizárólag a szigetcsoportot is magába foglaló Óceánia egyedeinek genetikai elemzése mutatta ki, az amerikai kutatók a világ 52 régiójának mintáival hasonlították össze a Salamon-szigeteki DNS-eket.

A TYRP1 számos faj esetében játszik szerepet a bőr és a haj pigmentációjában. Az egereknél ez világosabb szőrzet formájában jelentkezik, az embereknél ugyancsak ennek a génnek, illetve mutálódásának tulajdonítható az albinizmus egy ritka válfaja, ami vöröses bőrszínt és vörösesszőke hajat eredményez. Mindezek ellenére nálunk, európaiaknál nem a TYRP1-nek köszönhető a szőke hajszín.

A Salamon-szigeteki szőke mutáció viszonylag új keletű, körülbelül 10.000 éve bukkanhatott fel és megegyezőnek tűnik a Csendes-óceán déli részén fekvő szigetek, köztük Fidzsi bennszülötteinek szőkeségével. „Ezelőtt mindenki azt hitte, a szőke haj csak egyszer fejlődött ki az embereknél” − mondta Bustamante. „A kutatásból azonban kiderül, hogy nem feltételezhetjük, hogy ezek a számunkra gyakori mutációk a különböző emberi populációk körében is gyakoriak. Fontos a nem európai populációk tanulmányozása, hogy megtaláljuk azokat a mutációkat, amik az emberek hatalmas fenotípus változatosságát megalapozzák”.

Forrás: SG.HU — Parson —

Az agykapacitás 10 százalékának mítosza egy széleskörűen elterjedt hiedelem, ami szerint az emberek agyuk mindössze kb. 10 százalékát használják. Ezzel együtt az állítás azt is sugallja, hogy lehetséges kiaknázni ezt a felhasználatlan területet, és vele az emberi intelligenciát növelni.

Sugallhatja ezt is, meg azt is, hogy nem ismerjük az agy működését pontosan, esetleg a vizsgálatához nincs elég tudásunk, felkészültségünk, műszerezettségünk.

Bár az intelligencia számos tényezője fejleszthető gyakorlással, alaptalan az a feltevés, hogy az emberi agy nagyobb részei kihasználatlanul maradnának. Bár léteznek megválaszolatlan kérdések az agyfunkciókkal kapcsolatban, de az agy minden egyes részének ismert feladata van.

Ezt azért is nagy bátorság kijelenteni, mert ahhoz, hogy ezt határozottan állíthassuk, tényleg ismernünk kellene az agy minden egyes feladatát! Nem csak kapisgálni, nem csak feltételezni, hanem tudni!

A tíz százalék mítoszát sok embernek tulajdonítják tévesen, köztük Albert Einsteinnek. (Albert Einstein állítólag egyszer kijelentette, hogy az emberek agyuknak csak átlagosan 10 százalékát használják. A tréfás megjegyzést a sajtó tényként kezelte.)

Azt már sosem fogjuk megtudni, Einstein miért mondta. Mindenki oda illeszti be a mondatot, ahová akarja. A szövegkörnyezetet nem ismerem, ha ezt pontosan tudjuk, akkor nagyobb arra az esély, hogy megértsük.

Az egyik lehetséges forrás William James és Boris Sidis amerikai pszichológusok kutatása az 1890-as években, akik William Sidis fiatal zseni felgyorsított tanításával kutatták, hogy elérhető-e ezáltal egy felnőttkori megnövelt intelligenciahányados. William James pszichológus 1908-ban ezt írta: ”Lehetséges szellemi és fizikai erőforrásainknak csak kis részét használjuk fel„.

Míg nem tudjuk, mire alapozta ezt a kijelentését, nem tudjuk a komolyságát sem igazolni, sem cáfolni. Az, hogy tudni véljük, nem elég!

1936-ban Lowell Thomas amerikai író úgy említette ezt (Dale Carnegie]] How to Win Friends and Influence People című könyvének előszavában), hogy hozzáadott egy hamis százalékot: “William James professzor a Harvard egyetemről azt szokta mondani, hogy az átlagember csak a rejtett szellemi képességének tíz százalékát fejleszti ki.”

Szerintem lehet nyomós oka annak, hogy ezt gyakran hangoztatta, de oka ismeretlen lehet.

Egy kapcsolódó eredettörténet szerint a valószínűleg egy 19. század végi vagy 20. század eleji neurológiai kutatások félreértéséből (vagy félremagyarázásából) adódik. Például számos agyterület (különösen az agykéreg) funkciói elég összetettek, hogy egy kisebb károsodás hatása észrevétlen maradjon, ami sok esetben értetlenséghez vezetett, hogy ezek a területek mivel foglalkoznak…

Megint nem egyértelmű, hogy az akkori eredményekből mi a hasznos és mi a félreértés. Nem ismerem, melyik eredettörténetre hivatkozik a cikk írója, ellenben a saját feltételezését tolmácsolja.

A tíz százalék mítosza onnan is eredhet, hogy a neuronok az agysejtek csak mintegy 10 százalékát adják. A maradék nagyrészt gliasejt, melyek, bár van szerepük a tanulás folyamatában, a neuronoktól eltérően működnek. Dr. James W. Kalat, a Biological Psychology szerzője rámutat, hogy bár az 1930-as évek agykutatói tudatában voltak a nagyszámú ”lokális neuron„ létezésének, de csak azt tudták, hogy ezek kisméretű sejtek. A lokális neuronok feladatának félreértése vezethetett a tíz százalék mítoszának kialakulásához.

Természetesen igyekszünk egy téves feltevést igazolni, de a mi feltételezéseink nem bizonyítanak semmit, a mi álláspontunkon kívül.

Nincs közvetlen összefüggés az agy teljesítménye és aktivitási szintje között. Ez a megfigyelés összezavarta a tudósokat, hiszen némelyik nagy tehetségű személy agya kevesebb aktivitást mutatott, mint az átlagos személyeké. Richard J. Haier következtetése szerint talán az igazán tehetséges személyek agyában hatékonyabb összeköttetések épülnek ki.

Szerencsére van itt egy “magasabb rendű intelligencia“, amely el tudja dönteni a tudósok eredményeinek, következtetéseinek helyességét. Úgy tűnik, a tudósokra támaszkodik cikk írója, addig, míg alátámasztják az állításait. Mihelyt ez megváltozik, zavaradottan tévednek.

Cáfolata

Barry Gordon neurológus a ”nevetni valóan téves„ szavakkal jellemezte az elképzelést, hozzátéve, hogy ”az agyunknak gyakorlatilag valamennyi részét használjuk, és az agy túlnyomó része aktív az idő majdnem teljes részében.„. Barry Beyerstein agykutató hétfajta bizonyítékot hoz fel, amelyek cáfolják a tíz százalék mítoszt:

Az agykárosodás tanulmányozása: ha az agy 90%-a kihasználatlan, akkor az ezeket a területeket ért sérülés nem szabadna, hogy hatással legyen a teljesítményre. Ehelyett szinte nincs olyan területe az agynak, amelynek a károsodása ne okozna képességvesztést. Ugyanakkor egyes funkciók más agyterületekre tevődhetnek át.

Az, hogy szinte, azt is jelenti, hogy van az agynak olyan területe, amely sérülésénél nem veszünk észre változást. Ez nem azt jelenti, hogy nincs változás.

Evolúció: az agy kiemelkedően költséges a test többi részéhez képest, ami az oxigén és tápanyagfogyasztást illeti. A szükséglete a test energiájának akár 20%-a is lehet, több mint bármelyik más szervé, annak ellenére hogy súlyban csak a test 2%-át teszi ki. Ha a 90% valóban szükségtelen volna, nem lenne semmilyen előnye a túlélésben és a természetes kiválasztódás a kisebb, hatékonyabb aggyal rendelkező embereket részesítené előnyben, míg a kevésbé gazdaságos agyakat kirekesztené. Ugyanígy az is valószínűtlen, hogy egy ennyi felesleges anyaggal rendelkező agy egyáltalán kialakult volna.

Ez a megállapítás, tulajdonképpen az egyébként is nagyon hadilábakon álló evolúciós elméletet cáfolja! A hiten, feltételezéseken és teóriákon alapuló evolúciós elmélettel nem lehet bizonyítani semmit, maga az elmélet szorul bizonyításra. Két be nem bizonyított állítás egymást egyáltalán nem bizonyítja. Legalább az egyiket kellene megcáfolhatatlanul bizonyítani ahhoz, hogy tényként fogadjuk el.

Más vélemény szerint az emberi agy éppen a felesleges kapacitások létrejöttének evolúciós kényszere miatt jött létre. A kihasználatlan kapacitás nem jelent ”feleslegességet„. Az evolúció során az agy növekedésének első fázisai a paleolitikumban történtek, amikor az agy mérete már jelentősen megnőtt, de az eszközkultúrában semmilyen változás nem tapasztalható. Ez arra mutat, hogy az agy evolúciója nem az értelmi képességekkel áll kapcsolatban.

Ez az elmélet lehet egy vélemény, de nem bizonyít az agy működésével kapcsolatban semmit.

Agy képalkotási technikák: Az olyan technológiák, mint a PET (pozitron emissziós tomográf) vagy a funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálat (fMRI) lehetővé teszik az eleven agy, működés közbeni megfigyelését. Kimutatják, hogy még álmunkban is az agy valamennyi területe mutat valamilyen szintű tevékenységet. Csak komoly sérülés esetén válhat az agy valamely része ”csendes területté„.

Az álmok világát ma sem ismerjük pontosan, működésével, funkciójával kapcsolatban csupán elméletek vannak.

Lokalizált működés: Az agy nem egyetlen tömegként működik, hanem különböző területeit használja fel különböző feladatok elvégzésére. Több évtizedes kutatások történtek ezeknek a területeknek a feltérképezésére, és egyik sem talált funkció nélküli területeket.

Mikro strukturális analízis: az egysejt-elvezetés vizsgálatnál a kutatók egy apró elektródát rögzítenek az agyba, hogy megfigyeljék egyetlen agysejt működését. Ha a sejtek 90%-a kihasználatlan maradna, akkor ez a fajta vizsgálat kiderítette volna.

Ezt azért nagy magabiztossággal csupán azok a kutatók nem állítják, akik rész vettek benne. Azt jelentené, hogy tökéletesen ismerik az összes funkcióját az agynak, mindemellett száz-százalékosan tökéletes munkát végeztek. A vizsgálat nem hagyott semmilyen kétséget maga után.

Egy másik evolúciós érvelés a gyermekszülés kockázatát veszi figyelembe, ami az ember nagyobb agytérfogatából és következésképpen koponyaméretéből adódik. Valószínűleg erős kiválasztódási nyomás jelentkezne egy ekkora méretű agy ellen, ha csupán 10% lenne kihasználva.

Maga az egyedfejődés, ami állítólag napjainkban is folyik, nem bizonyítja az ember spontán kifejlődését, de ezt nem is állítja az összes ezzel foglakozó tudós. Az ember kialakulásában nagyon sok kérdőjel van még ma is. Egyelőre keressük közös ősünket, ami sokak szerint nem is létezik. Ezzel a teóriával, tehát szintén nem lehet biztonsággal alátámasztani az agy működésével kapcsolatos állításokat.

Összegezve, nekem úgy tűnik, hogy két tudományos álláspont van egymás mellett. Ezekkel a teóriákkal bizonygatják egymást. Amiben hiszünk, az lehetséges nekünk. Mások láthatják, hogy nincs igazunk. Akkor változtatunk hitünkön, ha sikerül meggyőzniük bennünket.

Ha elég fanatikusak és szűk látókörűek vagyunk, semmilyen logikus érv nem használ. Tovább kutatva az ezzel kapcsolatos publikált anyagban, előrébb juthatunk, billenhet a mérleg bármelyik oldalra, de ha ma már ismernénk a végleges álláspontot, akkor eljutott volna a fülünkig.

Forrás: Wikipedia

Az agy kihasználtsága — Urbanlegends

Az agy továbbra is számtalan kérdés és legenda forrása. A legközismertebb és ma is úton-útfélen hangoztatott darab, miszerint agyi kapacitásunk alig tíz százalékát használjuk. Valóban így van ez? Pontosan mit is mérünk ezzel a tíz százalékkal? A tudós, sőt, kicsit is a pozitivista hozzáállás szerint gondolkodó számára persze a felvetés is teljes képtelenség. A tudomány tényeken alapul, a természettudományok reprodukálható kísérletekkel is igazolható adatokkal dolgoznak. Ha így közelítünk a felvetéshez, azonnal seregnyi kérdés pattan elő.

Pontosan mit is mérünk, mit jellemzünk ezzel a tíz százalékkal? Az agyi működések mely funkcióját? Hogy mérjük meg azt, milyen egzakt, kísérletes módszerrel? Mit jelentene ehhez képest, mondjuk, a 40 százalék? Amíg ez meg nem határozzuk, addig nem tudjuk lemérni. Amíg lemérni nem tudjuk, összehasonlítani sem tudjuk. És még ha valamikor meg is válaszolná valaki e kérdéseket, hogyan utazna vissza az időben, megmérni Einsteinnél?

— Parson —

A helyi telepesek 250 évvel a gízai piramisok építésének megkezdése előtt építették meg a hatalmas sírkamrát. A legújabb technológiáknak köszönhetően most meg tudják mutatni a kamrát a rárakódott földréteg ellenére.

A sírkamra 3,8 méter magas és tíz méter hosszú. Maeshowe egyike a számos új kőkori emléknek, melyet az UNESCO a világörökség részének nyilvánított. A Glasgow School művészeti stúdiója és a történelmi emlékekkel foglalkozó kormányhivatal vizsgálta a helyszínt a lézertechnológiával.

Ezen kívül még tíz másik helyszínt szkenneltek, ötöt Skóciában, a többit más országokban − többek között a Rushmore hegyet is vizsgálták 2010-ben. Valamennyi helyszín turisztikai célpont.

Fotó: newscientist.com

A szken hat milliméteres pontossággal dolgozik, ezzel követni lehet, mennyit romlik az épületek állaga a jövőben.

De nem csak a turisták okoznak károkat. Skócia ezer évvel ezelőtt norvég uralom alatt volt és Maeshowe-t is kifosztották. A rablók rúnákat véstek a kőbe, ezzel a legnagyobb, Skandinávián kívüli rúnakészletet hagyták hátra. Ezeket is megvizsgálta a kutatócsoport milliméterről milliméterre.

— Kiss Tímea —

− Ne tervezzen semmit december huszonegyedikére, mert akkor jön el a világvége. Megint. De most már tényleg. Vagy az is lehet, hogy csak új időszámítás kezdődik, rezgésszámot vált a Föld, megszűnik az anyagias világ, és eljön a szeretet ideje. Hiszen az ötezer éves maja naptár is itt ér véget. Valami biztos történni fog. Mindig történik valami. Ez nem olyan év lesz, mint a többi. Egyik év sem olyan.

Közkeletű tévhit, hogy a maják 2012-re megjósolták a világvégét. Valójában a maja kalendárium nem ér itt véget, és a maják sosem állították, hogy idén vége lesz a világnak. 2012. december 21. azonban kétségtelenül nagy jelentőségű nap a maják szerint, ekkor ér ugyanis véget egy több mint ötezer éves ciklus a maja naptárban, és indul el egy új periódus.

A maják hite szerint az idő és a világ ugyanúgy képes újra és újra megújulni, mint ahogyan a mi hitünk szerint is kicsit új élet kezdődik minden január elsején vagy hétfői napon.

A mágus szerint: „korszakvég”

A hazai ezoterikus körökben ismert Frabato boszorkány-nagymester szerint valójában 2012. december 12, azaz 12. 12. 12. lesz a kitüntetett nap. „A változásnak addig a napig kell végbemennie. Ez nem a világvégét jelenti, hanem a Föld rezgésszáma változik meg ekkor” − magyarázza a médiában is fel-felbukkanó mágus. „A betegebbek és gyengébbek szervezete azonban lehet, hogy ezt az új rezgésszámot nem tudja befogadni, ők veszélyeztetve lesznek, több haláleset fordul majd elő ezen a napon. Száz emberből az átlagosnál egy-kettővel több hal meg. 2012 egy korszak végét jelenti, a jövő évünk arról fog szólni, és már a világválság is erre utal, hogy elengedjük az anyagi világot. Minden úgy alakul a Földön, hogy az anyagiasság kezd megszűnni, és helyette a szeretet szövi át az életünket.”

Frabato szerint az idei évben a számokban rejlő energiák és lehetőségek hatványozottabban jelentkeznek. S hogy miért, arra obskúrus magyarázatot ad. „Mert a Föld rezgésszáma változik, az anyagi világ megszűnik, és ennek a két megvont energiának valahol jelentkeznie kell. Most több lesz a földrengés, a katasztrófa, de nem lesz világvége. A felszabaduló energiák hatványozódnak az emberekben, aki jól tudja használni és irányítani ezt az energiát, az sikeres lesz, aki nem, az megreked − világosít fel a mester, majd így összegez: "A saját sorsunkat, a karmánkat mindig mi irányítjuk, ezért a jövőnket nem kutatni kell, hanem megvalósítani, mert a kettő nem ugyanaz". A gyengék menekülnek, ők azok, akik azt hiszik, hogy ha helyet változtatnak egy bizonyos napon, akkor elkerülhetik a sorsukat. Időszakosan lehet, hogy elkerülik az adott problémát, de az hatványozottan tér majd vissza később.”

Jeleket látunk

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA weblapján cáfolja a 2012-es világvége-próféciákat, mondván, semmi rossz nem történik a Földdel ebben az évben. A bolygónk köszöni szépen, jól elboldogul már több mint 4 milliárd éve, és hitelt érdemlő tudósok szerte a világban állítják, hogy nem vált rezgésszámot, mint ahogyan azt az ezoterikus-ok állítják.

„A világot soha nem olyannak látjuk, amilyen, hanem amilyenek mi magunk vagyunk” − mondja a Talmud, és ez igaz a világvégejóslatokra is. Az emberek valójában a jelennel kapcsolatos szorongásaikat vetítik ki a jövőre, és ehhez keresnek mitológiai utalást a múltban. Szeretjük azt hinni, az ősi bölcsesség képes volt előre jelezni a mai idők felfordulásait? A világvégejóslatok a jelen kori emberiség idegességét, bizonytalanságát tükrözik: ökológiai katasztrófák, háborúk, forradalmak, terrorizmus, áradások és földrengések nyomán az az érzésünk támad, hogy civilizációnk a vesztébe rohan. Akik pedig a jelenben a legkevésbé találják a helyüket, akikben a legerősebb a jövővel kapcsolatos szorongás, azok hajlamosabbak konkrét dátumokat elfogadni az Apokalipszis eljöveteleként.

A matematikus szerint: „Csak a naptárnak van vége”

Mérő László pszichológus, matematikus a maja világvégével kapcsolatban a saját naptárát mutatja, ami nem meglepő módon csak december 31-éig mutatja a napokat. „Mindez nem azt jelenti, hogy december 31-én vége lesz a világnak, hanem azt, hogy jövőre másik naptárat kell vennem.” Arra a kérdésre, miért félnek az emberek az egyik számtól, és szeretik meg a másikat, a matematikusból lett pszichológus azt feleli, az ember bármivel képes érzelmi viszonyt kialakítani, mert ilyen a természete. „Könnyen előfordulhat, hogy egy szám tényleg sokszor feltűnik valakinek az életében, hiszen a dolgok nem egyenletesen oszlanak el, ezért valamelyik számnak muszáj többször visszatérnie.

Ha pedig már kétszer is történt vele valami rossz péntek tizenharmadikán, innentől jobban ki is hegyeződik rá. Azokra a napokra nem emlékszik, amikor nem történt vele semmi különleges, pedig ez garantáltan többször fordult elő. Ha ötször nem történik semmi, de hatodszor igen, azt is igazolásnak veszi. Az ember úgy van összerakva, hogy mintázatokat észlel. Azért maradt életben, mert nagyon bonyolult mintázatokat is képes felismerni a környezetében. Ezek egy része tényleg létező és általánosítható összefüggés, de vannak közöttük jócskán tévedések is.”

Mérő László szerint a numerológia azért alakult ki, mert akkor még nem volt tudományos módszertan, nem volt eljárás arra, mikor higgyünk el valamit és mikor ne a világ megismerése során. „Ha kell, fogalmazhatok durván is. A fejlődés során azok maradnak meg a megismerés régi változatainál, akik nem elég intelligensek ahhoz, hogy az új módszert felfogják. Félreértés ne essék, nem eleve az asztrológiával vagy a numerológiával van bajom, hanem azzal, amikor rezgésszámról, energiáról és a bolygók gravitációs hatásáról beszél valaki, akinél a fizika alapvető ismeretei sincsenek meg.”

Forrás: NLCAFE − Nőklapja — Kiss Tímea —

− Az eredeti latin szövegben nem turul és nem héja-forma madár, hanem ölyv (astur) szerepel. A későbbi értelmezések a madarat a turullal azonosították.

„Anno dominice incarnationis DCCCXVIIII°  Ugek … duxit sibi uxorem in Dentumoger filiam Eunedubeliani ducis, nomine Emesu, de qua genuit filium, qui agnominatus est Almus. Sed ab eventu divino est nominatus Almus, quia matri eius pregnanti per sompnium apparuit divina visio in forma asturis, que quasi veniens eam gravidavit, et innotuit ei, quod de utero eius egrederetur torrens et de lumbis eius reges gloriosi propagarentur, sed non in sua multiplicarentur terra.”

A Képes krónika szövegében a középső rész így hangzik:

„Álmos vezér anyjának álmában egy héja-forma madár jelent meg, rászállott és ettől teherbe esett, méhéből sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származtak”.

Emese gyermeke test és vér szerint az apáé volt, Ugek vezéré, aki maga is a Turul nemzetségből származott. Az álomban érkező turul, a közvetlen ős, csak ennek az apaságnak az érvényét erősítette meg, és azt, hogy az utód az apánál különb, a régi ősre hasonlító, de annál nagyobb hatalmú fejedelem lesz. (A belső-ázsiai népeknél a víz szimbóluma a hatalmat jelöli.) Ez tipikus dinasztikus eredetmonda, melynek lényege, hogy a születendő utódokat már előre magasztalja, és fényes jövőt jósoljon egy még nem létező dinasztiának.

− Itt is megtalálhatjuk azokat az elemeket, melyeket sokkal korábban is láttunk a suemerok, majd az egyiptomiak vallásában. A többi furcsasággal együtt, mindenképpen elgondolkodtató az „isteni„ eredet. Azt is tudjuk, hogy az ebből az időből származó forrásokban az „isteni” − „égből jött ” lényeket jelent — szerkesztő.

Forrás: Wikipedia — Parson —

1. A természet az Isten teste, az erkölcsi világrend az Isten lelke.

2. Az ember Isten része s a nagy világegyetemnek: Istennek a hatalma alatt áll, mint minden a világon.

3. Az erény: előérzete a jónak, a bűn: előérzete a rossznak. Tehát a jó az erény jutalma, a rossz a bűn büntetése.

4. A természet útján járni, az erkölcsi világrend szerint élni: ez az erény, a természet útjait keresztezni, az erkölcsi világrend törtvényeit megsérteni: ez a bűn.

5. Mikor teremtmény a Teremtő tervei szerint él: önmaga és faja javára van, mikor ez ellen vét, ezen lázadása már önmagában hordozza a büntetést, mely előbb-utóbb bekövetkezik.

6. Az erény üdvözít, a bűn elkárhoztat.

7. Ha pillanatnyi, vagy lényegtelen az erény, vagy a bűn: földi életünkben üdvözülünk, vagy kárhozunk el. Ha hosszantartó, vagy lényeges, a túlvilági életben és maradékainkban is megjutalmaz, vagy megbüntet érte az Isten.

8. Általánosság nincs! A természet élete nem minden földrészen egyenlő s az ennek megfelelő erkölcsi világrend is ehhez viszonylik.

9. A Föld különböző fajai az éghajlatok és földviszonyok szerint alakultak ki s ezekhez képest keletkeztek a különböző vallások, mik nélkül az emberiség ahogy meg nem lehetett eddig soha, azonképpen meg nem lehet a jövőben sem soha.

10. A magyar faj úgy Ázsiában, a napsugaras sík mezőkön s dombok és hegyek ölén, a dús földeken, a melyeket mindig jól meg tudott választani és szerezni: mint a természeti veszélyekkel telt lakó- és harchelyein teljes testi és lelki erőben születik és edződik, nő fel, képezi magát foglalkozásaiban - szülői, nagyszülői, rokoni, egész környezetének példája, tanítása mellett - bölccsé, tökéletessé, megerősödvén a jóban, a melyre nemes jó szívével, világos, józan értelmével született.

11. A magyar lélek a legmagasabb rendű, legértékesebb emberi fogalom.

12. A magyar ember testalkata a teremtés mintaképe.

13. A magyar lélek: úrlélek. Magánál nagyobbnak csak az Istent ismeri el. Hogy testileg-lelkileg e szerint élhessen: erre teste, lelke teljes erejével törekszik.

14. A magyar tehát mikor földjéért, becsületéért dolgozik, harcba száll: isteni parancsot teljesít, amit megérez a szíve, mint szükségest és teljesítendőt.

15. A vitézség a lét legfőbb feltétele. E nélkül másik létfeltétel: a munka is hiábavaló. A csatában is, a munkában is, minden lelki és testi megmozdulásában: az Isten van a magyarral s általa, benne és érte az Isten harcol, az Isten dolgozik, aki a lelki életben maga a Becsület, a munkában a Tudás, a harcmezőn pedig Hadúr.

16. Éppen ezért idegen Isten imádása a legnagyobb bűn és veszedelem, mert hálátlan és oktalan árulás Isten ellen, a faj ellen és mint ilyennek büntetése: pusztulás, kárhozat.

17. Aki idegen Istent imád, ellentétbe jut a természettel és az erkölcsi világrenddel, tehát az igaz Istenével.

18. Senkiért és semmiért a világon, semmiféle címen, semmiféle érdekből, ha a világ boldogságát hoznák is, vagy ha pusztulással fenyegetnének is, nem szabad idegen Istent elfogadni, mert nincs boldogság lelked boldogságán kivül s mert csak egy pusztulás van: fajod elhagyása.

19. Olyan faj, mely a természet, az erkölcsi világrend, tehát az igaz Isten útján jár, megtalálja saját természetében, lelkében a maga faji, nemzeti vallását. Mert az az isteni test, az az isteni lélek: az ember, a melyben egy-egy szikrányi Istenlélek magában is ég, legkiválóbbjainak a lánglelke lobogásában tisztán és világosan: felismerheti faji Istenének a lelkét, a parancsát.

20. Nincs több Isten, csak egy. De minden fajban más és más törvények szerint él s mindenik fajnak ez a természeti és erkölcsi törvénye az ő szent Istene.

21. Az ember csak fokozatokon át juthat el a teljes mindenható Istenhez.

22. De mikor valamelyik megnevezett fokozatban, valamely természeti testben, vagy erőben, az Isten részében, az Istent imádja, vigyáznia kell, nehogy csupán bálványt imádja s nehogy megfeledkezzék a mindenség örök Istenéről, mert ebben a megfeledkezésben van a vallások elferdítése s az emberek, nemzetek romlása és pusztulása.

23. Isten a fajok, a nemzetek vallását a fajok vérében és lelkében nyilatkoztatja ki.

24. Erős, egészséges, életrevaló testű és lelkű fajnak, nemzetnek saját külön nemzeti vallása van, mely dicsőségessé, hatalmassá, naggyá és boldoggá teszi azt.

25. Amelyik fajnak, nemzetnek nincs nemzeti vallása, az letért a természet útjáról, megzavarta az erkölcsi világrendet. Fajnál, nemzetnél ez akkora bűn, hogy büntetése a pusztulás és örök kárhozat.

26. A nemzeti vallását elhagyó fajta a föld férgeit is megfertőzi sírjában, emléke bemocskolja a lelkeket s úgy anyagában, mint az anyagot közvetlenül kormányozó erkölcsi erőben megzavarodva, másokat zavarva és kínozva, vergődik a világmindenségben, vagy feloszlik, mindaddig, míg valami alakban és módon vissza nem zökken a természet kerékvágásába, míg az erkölcsi világrenddel ismét összhangba nem kerül.

27. Azok a nagylobogású lelkek, kiknek szavában Isten szava zendül s kiknek tettei a magyar faj tettei: nekünk szentek.

28. A magyar szentek megszámlálhatatlanok, mint a csillagos ég ragyogó seregei! Ez is mutatja, míly közel állunk Istenhez.

29. S mikor a szent Napban Istennek a mindenható, teremtő forró szívét és mindentudó bölcs értelmét szemléljük, értjük meg és imádjuk, az ég legnagyobb és legragyogóbb csillagai, köztük a Hold és a Föld is: a mi nagy magyar szentjeink nagyságát, jóságát és dicsőségét sugározzák, jelentik.

30. Legnagyobb, legragyogóbb csillagaink voltak és lesznek: Ming-Ruth (Nimród), Hunor, Magor, Atilla, Árpád, Koppány, Dózsa, Rákóczi, Kossuth s még többen.

31. Kisebb csillagaink: hőseink, nemzeti vértanúink s a névtelen hősök, úgy a szellemi, mint a csatatéren való harcban valók, millióan és millióan.

32. A legkisebb ember is, ki becsületben eltöltött munkásélet után köztiszteletben hal meg: rokonai és ismerősei előtt szent.

33. A létért, a munka után való megélhetésért és becsületért kisebb-nagyobb harc a fajon belől is foly, természet szerint kell is folynia. Ez ösztönöz nemes versenyre, életrevalóságra.

34. De a fajon belőli létért való küzdelemben a jóságos magyar szív minden szeretetével és irgalmával, a józan magyar ész teljes fényével, tisztaságával és belátásával kell felderíteni az igazságot és meg kell nyugtatni, hatni, hálára kell kötelezni az embereket, különösen a gyermekekkel, aggokkal, árvákkal, özvegyekkel, félkegyelműekkel és a féktelen indulatúakkal szemben.

35. Szívünkben legelső helyen álljon a gyermek, mint meleg és fényes sugara a Napnak, a legtisztább s Istenhez legközelebb álló kis magyar, kinek léte erénye a szülőknek.

36. Éhes és rongyos magyar gyermeknek lennie nem szabad! S példát kell adnunk, hogy másutt se legyen! 37. Mert mindaddig Istenről, műveltségről, államról s más hasonló nagy és szent dolgokról nem beszélhet senki, míg a földön csak egy éhes és rongyos gyermek is lesz.

38. Addig, míg éhes, rongyos, ártatlan, tehetetlen gyermek lesz a világon, égjen le a műveltek, a nagy emberek arcáról a bőr, a gazdagok testéről a tiszta ruha s torkuk száradjon el és gyomruk ne vegyen be ételt! Ily bűn: a gyermektelen szerelem is.

39. Mert elérhetetlen lehet az, hogy valaha valaki, vagy valamely eszme, intézmény az emberi nyomort megszüntesse a földön - hiszen az egész ismert világtörténelem azt mutatja, hogy éppen az ember a saját emberi fajtája boldogságának a legnagyobb ellensége -, tehát amíg ember lesz, teljes emberi boldogság aligha remélhető, de ebben a bűnben a gyermek nem bűnös, tehát a föld testi és lelki szenvedései őt nem sújthatják s gonosz, aki az élet súlyát, bár csak részben is, reá hárítja, vagy őt elöli.

40. A gazdagnak adóznia, a szegénynek dolgoznia kell a magyar gyermekek javára, vagyon és erő arányában, korlátlanul.

41. Kettős fegyverrel kell kényszeríteni minden nagykorút arra, hogy a 10 éven aluli gyermekek élelméről, ruhájáról gondoskodjék. A fényűzési adó az övék.

42. Négy gyermekig a szülő, azonfelől a gyermektelenek kötelesek gondoskodni a gyermekekről: négy gyermekig.

43. Egy gyermek az apa helyett van, egy az anya helyett s úgy az apa, mint az anya után egy-egy fajszaporulat kell, hogy legyen.

44. A négyes gyermekszám tehát a legkisebb köteles szám. Ezen felül minden gyermek fokozott érdem.

45. A magyar fajnak minden évben népszámlálást kell tartania s minden évben legalább 10% szaporulatnak kell lennie születés útján, 10 évenként kétszereződés.

46. A Föld emberies és okos beosztással ezerszerte több embert tud eltartani, mint amennyi a Földön él.

47. Ha egy országban mégis több volna az ember, mint amennyi jó birtokviszonyok mellett is megélhet, új földeket kell foglalni s erre a gazdagok a szegényeket kötelesek felfegyverezni.

48. Birtokügyekben a székely szokás tartandó fenn, mely mindenféle birtoktörtvény mellett is ősi erejében megmaradt eddig, ami tehát ezután is megmaradhat.

49. A legfajfenntartóbb, legigazságosabb birtokjog a közbirtokjog.

50. A közbirtok az államok magántulajdon-rendszere mellett is fenntartandó és ahol nincs, egy-egy község közalapításával megteremtendő.

51. A közbirtok különösen alkalmas nagymérvű állattenyésztésre és gyümölcstermesztésre, melyek kis helyen nagy tömegeknek adnak bőséges táplálékot és jó ruhát.

52. Miként az embernél a gyermeket, az állatnál és a növénynél is a kicsinyt, a fiatalt különösen kímélni kell, részint, mert Isten szép világában kifejlődni, azt megérni neki is joga van és arra hivatott, másrészt, mert semmiféle teremtmény, amíg utódról nem gondoskodott, magot nem termett, hivatásától erőszakkal, ésszerűen el nem vonható.

53. Fiatal fák pusztítása, fiatal állatok leölése, hacsak valami elkerülhetetlen, különös nagy ok áldozatul nem kívánja őket, annál is inkább természetellenes vétek, tehát Isten ellen való bűn, mert az ember természetes tápláléka a tej és a gyümölcs, gyümölcsnek tekintvén a kenyérmagvakat és a gumókat is.

54. Húst enni nem természetellenes dolog, de inkább csak férfiú s a férfiak között is leginkább a harcos egyék húst, mert a húsban az állat akarja tovább folytatni az ő életét, állati ösztönökre izgatván az ember is, ami ellentmondás a mai társadalmi életrendszereknek.

55. A harcosoknak a tökéletes magyar életben meg kell szokniok a lótej és kancaturó evését, mert így az élelmüket, miként az ősök, a világ legkitartóbb harcosai, mindig magukkal hordozzák s őket kiéheztetni soha senki nem tudja.

56. A fehérnépek tartsák szent kötelességüknek minél több lent, kendert és csalánt termelni, selyemhernyót, ludat, récét tenyészteni, hogy azokat, és a juhok gyapját feldolgozva, a maguk és övéik ruháját, fehér- és ágyneműjét elkészíthessék s így idegenre ne szoruljanak.

57. Az idegenre való rászorulás az idegen előtti megalázkodás és avval szemben való lesüllyedés: szégyen.

58. Amit pedig idegennek adunk a tőle vásárolt ruhaneműért és más dolgokért, avval fajtánkat szűkítjük meg, károsítjuk meg.

59. A Földön egy fajnak több országa is lehet.

60. Azért, ha egy ország népe igen elszaporodott, úgy, hogy helyes birtokbeosztás mellet sem tudnak jól megélni és ha a szomszéd országok is oly népesek, vagy erősek, hogy a határokat kitolni nem lehet: kerekedjenek fel az elszaporodottak s vonúljanak a Földnek lakatlanabb, vagy élhetetlenebb népü helyére s alkossanak új hazát, érzelmi és szövetségi, egységes viszonyban maradva az őshazabeliekkel, s ősi természeti, vérbeli törvényeik szerint az új viszonyok szerint éljenek.

61. Bármi okból való néplétszámcsökkenésnél idegenek betelepítésével, beolvasztásával történő népszaporítás mindenképpen kerülendő, mert ha volna is abból valamelyes pillanatnyi nemzeti haszon, az elenyészik ama messze kihaló s minél messzebbre, a fajra annál súlyosabban nehezedő óriási kár és veszedelem mellett, mely az idegen hatásban van.

62. Az idegen, fajok ősösztönei más irányba törekszenek, mint a turániaké, ha legtisztább egyedei kerülnek is közéje.

63. Ha az idegennek nem tiszta egyedei kerülnek a fajba, magukkal meggyengítik azt, ha a tiszták kerülnek bele, igyekeznek a megzavart fajt uralni.

64. Aki akármely törvény hozatalánál egyénileg érdekelve van s elveiből az látszanék, hogy saját érdekét a közjavának nem tudja, vagy nem is akarja alárendelni, annak a törvénynek a meghozatalában az illető részt nem vehet, mert ez a nemzet, a magyarok Istene elleni bűn volna.

65. Bűnbocsánat nincs! Mert amint a megtörténtet meg nem történtté tenni soha a világon nem lehet, s amint a becsületét vesztett ember sem lehet többé becsületes, vagy legalább is becsült ember: természeti, isteni törvény szerint a bűnbocsánat önmagának ellentmondó képtelenség s felbátorítás újabb bűnök elkövetésére, megalázása az erényeseknek, ami egyike a legnagyobb bűnöknek.

— Kiss Tímea —

Mani őspörösnek, azaz felekezeti döntőbírónak 7 fia volt, akik közül a legkisebb, Mani 216-ban született, a Gilgames család leszármazottjaként. Ez a kis Mani a bölcsek között nevelkedett. Kizárólag növényi táplálékon élt. Miután befejezte 236-ban az uruki patesziképzést, Babilonba vezényelték orvosképzésre. Itt 24 karéjos beavatottá vált és 241-ben arbag-gyógyító orvos lett. Babilonban 9 év gyakorlati idő után, 250-ben kezdte meg az önálló működését. Egy nagyhírű gyógyintézetet állított fel és igen sok életmentő gyógyítót képezett ki. Királyokat, papokat, mágusokat és a népi vallások követőit gyógyították.

Legénnyé ütésekor felvette a Nazír szerzetesek daróc ruháját és mezítláb vándorolva az érdeknélküli, igaz szeretet tanítást kezdte hirdetni. Vallotta a jónak és a rossznak az örökös harcát egy emberen belül. Bízott az isteni jóság győzelmében. Megalapította az általa elnevezett „Uruki-Mani keresztény egyházat” és az összes keleti egyházat egyesíteni akarta. Hirdette a Jézus által hozott, az Égből eredő “Szeretet-Egyházát”. Agadei és ordoszi rovásokkal is írt és új írásrendszert fejlesztett ki.

Ez a nagyműveltségű, világhírű tudós volt az egyedüli olyan vallásalapító, aki az Úr, Él és Vanisten tanait összefoglalta és írásba is fektette. Egy hatalmas, 72 könyvecskéből álló Szövetségi-Szentírás könyvgyűjteményt írt. Ennek legértékesebb része a Názáreti Jézus levelei voltak, amelyek közül az elsőt 29 tavaszán agadei rovással alkotta Uruk város beavatottjain keresztül a gyülekezetének, “Kik követnek engem?” − címmel. Mivel nagy nyelvtudással bírt, hamar észrevette, hogy később Buddhától kezdve minden próféta az Arvisura-Anyahita által hozott, Égi eredetű tanításokat használta fel, ebből táplálkozott, s a Zaratustra próféta hitéből megalkotott Avesztát is az Ataiszból megmenekült Úr, Él és Vanisten hívők tanításaiból vették át. Ugyanígy megtalálta ezeket a gyökereket az ó és újtestamentumban is.

Mani tudta, hogy az Ószövetség végleges megszerkesztése a jamnai iskolában történt, Domitiánus uralkodása alatt, 81-96 között, az Újszövetséget pedig a második és harmadik században állították össze. A “Jeruzsálem-vagyonközösség” eszméje Maninál megértésre talált, de a jótékonykodó gazdagok “szeretetlakomái” ellen szót emelt. Amikor létrehozták a munkától függetlenített papi és püspöki rendet, erősen tiltakozott az egyházi vezetők hatalmaskodásai ellen. Tanításának óriási tábora lett. Az egyszerű emberek elkezdték hirdetni a tanait. Mivel a testi-lelki betegeket meggyógyította, így igen közkedveltté vált. Vándorlásai között eljutott Biku ujgúr kán országába, amelynek egész lakossága a Mani által megreformált hitre tért át, azaz Ujgúrföldön ez államvallássá is lett.

A Gilgames leszármazottak valamennyien áttértek a Mani őspörös által tanított uruki-mani hitre. A Magyar Törzsszövetség vezéri törzsei már 180-ban tagjai és hívei voltak az uruki-mani hitnek, az érdek nélküli egyistenhívő keresztény egyháznak. Mani kezdeményezésére kolostorokat építettek, ahol a népet földművelésre, korszerű állattenyésztésre és fejlett iparra tanították. Ezekben a külön férfi és női kolostorokban a szegények mellett az előkelőség gyermekei is felnevelkedtek. Főként a Magyar Törzsszövetség leányai keresték fel az igen gazdag berendezésű és kitűnő képzést adó kolostorokat.

Mani hamarosan világhírű lett, gyógyító munkája mellett hirdette az Égi-eredetű tanait, de soha nem követelte meg a tizedek fizetését, ezért a tanításai gyorsan elterjedtek.

Az ingyenélő hatalmasok azonban összefogtak ellene. Mani az akkori kor legműveltebb beavatottja volt, de a hatalmon lévőknek nem tetszett az, hogy a tudását Égből eredőnek vallotta. Mani szerint az Isten létezésének tudata senkit nem jogosít fel arra, hogy ne dolgozzon, s ez alól még a papok sem lehetnek kivételek. “Társbolygónkhoz hasonlóan mindenkinek munkát kell végeznie, mert dologtalanul senki a más munkájából nem élhet!” Azt vallotta: “Egyes vallások hidetői csupán arra törekszenek, hogy a vallások ürügyén maguknak gondtalan jólétet teremtsenek. Ezért megkövetelik híveiktől a tizedeket és szertartási járulékokat. Vezető vallási állásokat szerveznek, hogy népek nyomorából a maguk jólétét megteremtsék.” Ezért a tanáért, hiába volt arbag-gyógyító, minden országból száműzték, később pedig a hitélet vámszedői börtönbe vetették. A Keleti-Limes ideiglenes vezetői örök fogságra ítélték, de egy légiós parancsnok meggyógyításakor Aurélius Probus császár, mivel 277-ben őt is meggyógyította, szabadon engedte.

Nem sokkal később azonban Aurélius Probus császárt megölték a katonái, ezért Mani a perzsákhoz menekült. Itt, ha gyógyításai sikeresek voltak, azt megjutalmazták, de ha félhalottakhoz vitették, az uralkodó végelgyengülése miatt bekövetkezett haláláért is őt okolták. I. Sahpuhr perzsa király rokonszenvezett a tanaival. Utóda, I. Bahram azonban börtönbe vetette. Híveinek lázongásai miatt egyik börtönből a másikba vitették, de még ott is gyógyított. Ha valaki gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, a király arany fizetségéért cserébe engedélyezte, hogy Mani meggyógyíthassa. Amikor azonban a Manda-magya-mandeus tanokat kezdte hirdetni, újból börtönbe csukták. Aurélius Carus 282-283 között volt katonacsászár. Amikor a perzsák ellen indult háborúba, egy villám csapott belé. Császárrá tételekor azt hangoztatta, hogy “Legyőzhetetlen Napnak vagyok a parancsolója”. Hozzá is elkérték Manit a perzsáktól, de az, amikor a békekövetségbe elindult, nagyon felháborodott a császár kérkedésén és gyógyítás helyett inkább a börtönt választotta. Csökönyössége miatt úgy megverték, hogy belebetegedett.

Az emberi szeretet vallásának megalapítója minden hatalmon lévőnek sértette az érdekeit. Halálát többször is kihirdették, de a szegények ezt nem hitték el, mivel az egyik börtönből a másik börtönbe vitették. Még így is, az örökös kínzások közepette, 216-290 között élt, azaz 74 éves korában halt meg. Csőrös király ugyanis élve megnyúzatta, szalmával tömette ki a bőrét, majd városról-városra hordatta és fára akasztva ilyen feliratú táblát helyezett rá: “Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette!” Diokletiánus 293-ban még a híveit is elégetésre ítéltette. Mani élete utolsó percéig gyógyította az arra rászorulókat. A római légiósok között is sokan voltak Mitrasz hívők, akik Mani megírt könyveit terjesztették. Ezen uruki-mani keresztény vallást a rómaiak nyelvén mandeus egyigaz Isten vallásnak hívták, s a keleti országrészekben ez lett a leginkább elterjedt. Akit Mani meggyógyított, annak még a légiós katona családja is mandeussá vált. Ezek a mandeusok szívvel-lélekkel szolgálták a 24 Hun Törzsszövetség céljait.

Mani, a küldött Az érdek nélküli szeretet vallása

(L. Nagy Lajos írása)
Egy vallást sem üldöztek oly kegyetlenül és könyörtelenül, mint Mani vallását. A Világosság Egyházát. Az érdek nélküli szeretet vallását, az uruki-manicheus kereszténységet. A nagy érdeklődés keltette reménység miatt elérkezett az ideje, hogy Mani tanítása ismét a régi fényében ragyogjon, és a magyarság megismerhesse a mai kor nyelvén tolmácsolva az eredeti kereszténység misztériumait. Mani szerzetének XXI. századi, a jelenben ható iskolája Magyarországon 12 éve megnyitotta kapuit a viszálymentességet keresők előtt. „Engedjétek tovahaladni a fény tanát, akár a nyugalom és béke értékes portékáját” − üzeni Mani. Mert sokan keresik a világosságot saját lelkükben, és keresik a visszavezető utat a világosság birodalmába, amely végül el fogja nyelni a sötétség birodalmát. Az egyetlen hatalmas hívás újra meg újra felcsendül.

„Babilon országából jöttem, hogy hívást bocsássak a világra.” Így tolmácsolta Mani hívását és üzenetét Amin Maalouf libanoni szerző „Les Jardins De Lumiere” (Fénykertek) című könyvében.

A világosságnak ezt a hívását és üzenetét Mani közel 40 éven át tárta az emberek elé, miközben sok országot és vidéket járt be hosszú vándorlásai során. Ennek a különös embernek és tanításainak szenteltem a következő sorokat.

A világosság birodalmának küldötte volt, egy a sok közül, akik eljöttek és akik mindaddig jönni fognak, amíg az emberiség az ellentéteknek és a sötétségnek ebben a világában bolyong, szembehelyezkedve a világosság birodalmával. Bár a múltban megkísérelték Mani hívását és személyét kitörölni a történelemből, a mi időnkben újraéledt az érdeklődés iránta és tanítása iránt. Ezen nem kell csodálkozni, mert elérkezett az az idő, amikor az egyetemes igazság áttör a sötétségen, csaláson és félrevezetésen és sok ember szívét megérinti.

Buzgó valláskutatóknak köszönhetően Maniról nagyon sokat írtak. A múlt században azonban eredeti manicheus szövegeket is találtak, amelyek lehetővé teszik, hogy Manit, szerzetét, egyházát és tanát jobban megértsük.

Korábban ellenfeleinek műveire kellett hagyatkozni, akik kifogyhatatlannak bizonyultak a megsemmisítő kommentárok írásában. A manicheus egyház azonban mindezekkel dacolt, több mint 1200 évig. Mani egyike volt a Gnózis, a világosság nagy küldötteinek. Helye Jézus, Buddha, Zarathustra és Hermész Triszmegisztosz mellett van, de azzal a különbséggel, hogy üzenetét legnagyobb részt írásban is lefektette.

Ellenfeleinek megsemmisítő praktikái elől azonban írásainak csak egyike-másika, tudott megmenekülni. Ezekből világosan felismerhető, hogy tanítása megfelelt az eredeti gnosztikus gondolkodásnak.

Egyes tudósok szerint Mani „korának utolsó nagy gnosztikusa”. Tanításai a gnózisban, a közvetlen istenismeretben gyökereznek. Világosan beszél a két természetrendről. Az egyik a világosság birodalma, ahol a mikrokozmosz részesült a szellemben és az isteni természet szellemterében. A másik a sötétség birodalma, ahol az eredeti emberiség egy része fogságban van. Mani is beszél az anyagvilágban, fogságban lévő, halandó lényhez kötözött világosságszikráról, Isten és az anyag két elvéről, világosságról és sötétségről, igazságról és hazugságról. Mani hívása világos és átható.

A világosságszikráknak vissza kell térniük a világosság birodalmába, ahonnan valaha kikerültek. A földi embernek e feladatnak kell szentelnie magát, hogy az eredeti ember újjászülessen és visszatérhessen egykori hazájába. Maninak természetesen szemére vetették, hogy tanai dualisztikusak, kettősek. De a két elvről szóló tanítása egy különleges fajta dualitásra vonatkozik és mélyebb jelentése van. Megkísérlem, hogy ebben a dolgozatban tiszta képet adjak.

Az ellentétek világa a dialektikus természet, az isteni természettől elválasztott világgá lett. Jóllehet már nem részesül az ősforrásban, nélküle mégis képtelen létezni. A szellem eredeti fényvilágának mintegy árnyképévé vált. Ugyanúgy a dialektikus ember is látszatember csupán, az eredeti szellem-ember árnyék lénye.

Mint minden küldött, Mani is már ifjúságától fogva tudatában volt különleges küldetésének. Ezt a tudati nézőpontot tizenkettedik életévében megerősítette benne egy mély, belső kinyilatkoztatás, amelyben feladatát felismerte. Ezután tanulmányozta valamennyi akkori vallást és filozófiát. Huszonnegyedik életévében következett egy második kinyilatkoztatás a „benne lévő másikról”, akit ikertestvérének vagy társának is nevezett. Ez a mikrokozmoszában lévő szellemlélek, aki vezette őt hosszú utazásában. A szellemlélek és a Szent Szellem egyesült benne. Ettől a pillanattól kezdve tudatában volt annak, hogy ő a világosság egyik apostola, vagyis küldött. Az „apostolos” szó (görögül küldött, vagy követ) olyasvalakire utal, akit arra hívtak el, hogy Isten és a világosságbirodalom üzenetét elvigye az emberekhez.

Mani, aki korának valamennyi vallását és a korábbiakat is tanulmányozta, megállapította, hogy bennük az igazság csak töredékesen található. Még a keresztény evangéliumokat is tisztátalannak tartotta, mert felfedezte, hogy azokban is sok gyom burjánzott el.

Úgy mondják, hogy az Ószövetséget el is utasította, mert véleménye szerint tévútra vezető és az igazságtól eltérő kijelentéseket tartalmazott, amelyek aztán keveredtek az eredeti tiszta kereszténységgel és Jézus üzenetével.

Maninak az volt a megbízatása, hogy a nagy vallásokból hozza ismét napvilágra az egyetemes igazság maradványait, és szabadítsa meg őket a gyomtól. Úgy vélte, hogy új kor kezdődött, amikor ismét fel kell hangoznia egy minden elhajlástól és tévelygéstől mentes hívásnak.

Mani felhívása, tanítása és nem utolsósorban személye az akkori világból mély döbbenetet váltott ki. Szülei fejedelmi nemzetségből származnak (apja neve görögül Patak, vagy Pataki). Mani „királyfi” volt. Jóllehet kiváló emberi és isteni adományokkal volt megáldva, mégis inkább fényhordozóként tett benyomást az emberekre. A világosság követe volt, a Gnózis nagymestere, de ugyanakkor gyógyító, művész, festő és tehetséges író is. Hihetetlenül sokoldalú férfiú volt. Egyrészt sok barát és követő vette körül, másrészt ellenfelei szinte megsemmisítő gyűlölséget zúdítottak rá. Hívása és tanítása ellentétben állt ugyanis az ő dogmáikkal és az igazságot nélkülöző tanaikkal. Mindazok ellene fordultak, akik a régi, elavult kultuszokhoz ragaszkodtak, hogy azokkal az embereket fogságban tartsák.

Mani különlegesen tehetséges szónok volt, nagy karizmával megáldva. Hangos szóval hirdette, hogy a fennálló vallások az igazságot csak töredékesen és tökéletlenül tükrözik, hogy tisztaságát az igazság elveszítette, és a féligazság végül is hazugsággá vált. Ezért kell az emberiséget újra összekötni a tiszta, teljes igazsággal.

Azt vetik a szemére, hogy tanítása különböző tanok elemeinek az összeillesztése volt, de ugyanakkor úgy is tekinthetjük, hogy kihámozta és összerakta belőlük az igazság töredékeit, hogy újból a teljes világosságba állítsa őket. Azt is nehezményezik, hogy tanításai kiváltképp személyes kinyilatkoztatásokra támaszkodik. De vajon nem ez-e a helyzet minden küldöttnél és követnél? Az írások nem arról szólnak-e, hogy Jézus minden tanítását mennyei Atyjától kapta? És Hermész Triszmegisztosz nem látomásban kapta-e az egyetemes igazságot?

Mani a gyülekezeteinek szóló leveleit a következő szavakkal kezdte: „Mani, Jézus Krisztus apostola”.

Ezt a megjelölést választotta, mert önmagát Krisztus és mindenekelőtt a Szent Szellem tiszta apostolának tekintette, akiről Jézus azt mondja: „Elküldöm nektek a vigasztalót a Paraklétát”. Mani, a parakléta, világvallást alapított, amelyet több mint ezer éven át hirdettek és követtek az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, Kínától Spanyolországig, beleértve Egyiptomot és szinte az egész arab világot. (Álmos királyunk a honba való visszatérés útján Kijevben megállt seregével. Az egykorú feljegyzések egyszerűen „manicheus fészeknek” nevezik a visszatérőket.)

Ennek a hatalmas áramlatnak csak néhány tanúbizonyságát találták meg újra néhány évtizeddel ezelőtt. Mindig és mindenütt megkísérlik a világosság üzenetét a világból száműzni, megsemmisíteni és a feledésnek kiszolgáltatni. „Les jardins de lumiere” című műve utóhangjában Amin Maalouf megkapóan és tisztán adta vissza ezt a drámát.

„Semmi sem maradt fenn Mani könyveiből, művészi érzékkel és odaadással teli műveiből, bátor hitéből, szenvedélyes kereséséből az istenség, ember és természet közötti összhangról tanúskodó üzenetéből. Maninak a szépségről szóló vallásából, a világosságról és sötétségről szóló szubtilis finom vallásából nem maradt fenn egyéb, mint „manicheus” és „manicheizmus” fogalmak.

Ezek olyan szavak, amelyeknek a mai korban sértő kicsengésük van, mert Róma és Perzsia inkvizítorai szövetkeztek abban, hogy Mani személyét az ismeretlenség homályába taszítsák, és tevékenységét elhalványítsák. De mi tette őt olyan veszélyessé, hogy szükségesnek tűnt őt az emberek emlékezetéből is kitörölni?

„Babilon országából jöttem, hogy elhozzam az üzenetet a világnak.” Az elmúlt ezer év folyamán hívása elhalt. Egyiptomban Jézus apostolának nevezték, Kínában a világosság Buddhája melléknevet viselte. Reménysége három világtenger partjain virágzott. De ez a remény gyorsan elkeseredett, gyűlöletté változott. A világ fejedelmei elátkozták, számukra ő lett a hazug démon, a bosszúsággal teli edény és szikrázó haraggal nevezték tébolyodottnak. Számukra hangja alattomos ámítás, üzenete gyáva babona, mindent megrontó eretnekség volt. A máglyák aztán megtették a magukét. És ugyanez a sötét tűz emésztette el írásait, emlékezetét s követői közül a tökéleteseket, a büszke asszonyokat, akik megtagadták, hogy nevét leköpdössék és meggyalázzák.”

Kedves olvasó, az elmúlt 2000 évben sok küldöttet semmisítettek meg, és követőikre is hasonló sors várt. Egy vallást sem üldöztek azonban annyira könyörtelenül és kegyetlenül, mint Mani vallását. − Kőrösi Csoma Újgúriába igyekezett, oda, ahol 80 éven keresztül a manicheus filozófia államvallás volt (762-842), s majd ez a nép és ez a hit megérkezett a Kárpát-medencébe.

− Gyorsan pogánnyá minősítették őket.

Sokan, megszámlálhatatlanul sokan jutottak börtönbe, máglyára. A magyaroktól elvették írásukat, gnosztikus filozófiájukat, népművészetük csak múzeumban látható. Pogánnyá váltak hivatalból. Csak el kell mélyednünk a gnosztikus művek, mozgalmak történetében. Megszégyenítő következmények: évszázados hazugságok és a feledés homálya.

Szeretnénk Manit a teljes világosságba állítani, a Gnózis fényébe, mert elérkezett az ideje annak, sokan keresik a világosságot a saját lelkükben. Keresik a visszavezető utat a világosság birodalmához, amely végül el fogja nyelni a sötétség birodalmát. Az egyetlen hatalmas hívás újra meg újra felcsendül.

— Kiss Tímea —

A tunguskai esemény helyszíne Szibériában

A robbanás helyszínén legelő állatokat hamuvá égette, 30 kilométeres körzetben minden fát gyökerestül kitépett, és a 65 kilométerre lévő Vanavara település házainak ajtajait, ablakait betörte. Vanavara település közelében 80 km sugarú körben letarolta a tajgát, a helyszíntől 500 kilométerrel távolabb közlekedő transzszibériai vasútvonal utazóközönsége is szokatlanul világos fénycsóvára lett figyelmes, ugyanakkor erős rengést is érzékelt. A robbanás energiáját 10−20 megatonna TNT robbanási energiájával egyenértékűre becsülik.

A Telegráf-erdő: fotó Kulik 1927-es expedíciójáról

A felrobbant objektum mibenlétét teljes bizonyossággal nem sikerült megállapítani, valószínűleg egy üstökös darabja volt. Annak ellenére, hogy a történeti korokban a Földet ért legnagyobb hatású kozmikus jelenség volt, a tunguskai esemény okának kiderítésére, nem kis részben távoli és elzárt helyszíne miatt, nagyon kevés figyelmet fordítottak. A Szovjetunió felbomlása után a terület viszonylag szabadon látogatható, így a jelenség kutatása felgyorsult.

− Rejtélyes űrjármű csapódott a földbe?

− Minden kipusztult a környéken

− A tunguskai robbanás ezer atombombával ért fel. Mi okozhatta?

Tunguska, Kelet-Szibéria. A hatalmas erdőségekkel borított, 750 ezer négyzetkilométernyi terület az év legnagyobb részében mérhető alacsony hőmérséklet miatt csak igen gyéren lakott. Rénszarvasok és prémes állatok az igazi urai ezeknek a fenyőerdőknek. 1908. június 30-án, reggel 7 óra 17 perckor azonban katasztrófa történt e békés tájon.

Az apokalipszis főpróbája

Mintegy 2200 négyzetkilométernyi erdőség, több mint hatvanmillió fa és ezzel együtt több ezer állat vált pillanatok alatt a tűz martalékává.

A robbanás hangját még az epicentrumtól kétszáz kilométerre is hallani lehetett, a több ezer méteres magasságba felemelkedő poroszlop pedig nyolcszáz kilométeres távolságból is látszott. A tüzes vihar, melyet fekete eső kísért, több száz négyzetkilométernyi − szerencsére ritkán lakott − területet szennyezett be.

Az esemény szeizmikus rezgést idézett elő, melyet Moszkvában, Párizsban, Londonban, de még Washingtonban, a bolygó másik oldalán is észleltek. A lökéshullám kétszer kerülte meg a Földet, mielőtt elenyészett volna. Heteken át lebegett a por és a törmelék a teljes égbolton.

1908. június 30-án Európában nem köszöntött be az éjszaka. Az ég szokatlanul világos maradt, olyannyira, hogy az európai városokban mesterséges fényforrás használata nélkül is lehetett újságot olvasni.

A helyszínre küldött első expedíciók megállapították, hogy a kidőlt fatörzsek sugárirányban fekszenek. Vagyis a robbanás epicentrumától indulva kifelé.

A fatörzsek gyakorlatilag mindenhol így helyezkedtek el, a becsapódás helyét kivéve, ahol a növények, elszenesedve bár, de a talajban állva maradtak. A legközelebbi település lakói, akik az epicentrumtól úgy kétszáz kilométerre éltek, tanúvallomásaikban egy izzó, az eget felhasító tárgyról számoltak be. Ezzel egyidejűleg az összes háziállat a nyugtalanság jeleit mutatta, a vadállatok pedig menedéket kerestek.

UFO vagy fekete lyuk?

Kezdetben a tudósok meteorit vagy üstökös becsapódására gondoltak. Azt feltételezték, hogy a robbanás a föld felszíne fölött, néhány kilométeres magasságban történt. Ily módon magyarázható lenne a kráter hiánya és talán az epicentrumban fellelt fatörzsek különös helyzete is.

Ám később más feltételezések is születtek. Egy fekete lyukkal való ütközésről vagy egy antianyag-részecske becsapódásáról beszéltek. Senki nem tudja pontosan, hogy mi történne, ha ilyesmi bekövetkezne, de a tudósok szerint az ilyen anyagokkal való ütközés hasonló hatásokat váltana ki.

Van azonban, aki még ennél is tovább megy. A robbanást akár egy hajótörést szenvedett, nukleáris meghajtású repülő jármű, egy UFO is okozhatta, melynek nyomait azonban a legtitokzatosabb körülmények között tüntették el a hatóságok, pont azokban az időkben, amikor a világ más részein is egyre-másra észleltek földönkívüliekkel összefüggésbe hozható jelenségeket. A szemtanúk beszámolói is bizonyíthatják ezt a feltételezést, melyek egy tüzes égi tárgyról emlékeztek meg.

Máig nincs magyarázat

Száz év távlatából, még manapság sem tudjuk, hogy ténylegesen mi történt Tunguzban. A legelfogadhatóbb magyarázatok egy meglehetősen különös összetételű, feltételezhetően kemény kőzetből álló meteoritról szólnak, vagy a kor szemtanúinak beszámolóihoz hűen egy kisebb üstökösről.

Az biztos, hogy a robbanás ereje ezer, a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba pusztító erejének felelt meg. Rémisztő előzetese volt ez annak a borzalomnak, amit az ember saját maga vitt véghez néhány évtizeddel később. Az emberi faj, intő jelnek vehette volna.

Földönkívüliek mentettek meg minket a kozmikus katasztrófától?

Egy orosz tudós, bizonyos Jurij Labvin szerint száz évvel ezelőtt egy repülő csészealj szándékosan összeütközött egy meteorral, így akadályozta meg, hogy a meteor elpusztítsa a Föld élővilágát.

Jurij Labvin a rejtélyes Tunguska-jelenség helyszínén vizsgálódva kvarclapokat talált furcsa jelekkel, és arra a következtetésre jutott, hogy az 1908-ban történt híres robbanás, amely Szibériában egy hatalmas erdőt elpusztított, azért történt, mert egy repülő csészealj önmagát feláldozva szándékosan összeütközött egy meteorral, így mentette meg a Földet.

A kvarclapok a tudós szerint a repülő csészealj műszerfalának darabjai, egyrészt mivel a rajtuk lévő rajzolatokat emberek nem véshették rá, másrészt ferrum-szilikátot is talált a tudós, amely nem jön létre a Földön. Más szakemberek egyelőre kétkedve fogadták az ufológus elméletét.

A Tunguska-rejtély más forrásokból…

Százhárom évvel ezelőtt, Szibéria kellős közepén egy olyan természeti (?) jelenségre került sor, amelyet bízvást benevezhetünk a „huszadik század legrejtélyesebb eseménye” versenyre, és nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy komoly esélyekkel indulhatna valamelyik pontszerző helyért.

Az eddigiektől kicsit eltérő módon mai konteónk joggal viselheti a „biogazdaságból származó termék” címkét, hiszen a magyarázatok többségének megértése feltételez egy minimális természettudományos tájékozottságot.

Lássuk akkor a történeti tényeket, amelyeket (utólag) számos nemzet tudósai, kutatói rögzítettek a helyszínen, illetve laboratóriumokban egyaránt, s amelyekkel kapcsolatosan nincsenek kérdőjelek, hiszen a tényekkel (történetesen) mindenki egyetért.

1908 júniusának utolsó napját írjuk (legalábbis a nyugati Gergely-naptár szerint. Az Orosz Birodalomban akkoriban használatos Julián-naptár szerint június 17.-e van), kedd reggel. Szinte Oroszország mértani középpontjában, Jakutföld nyugati határán, az evenkek (régebbi nevükön tunguzok) által (mellesleg nagyon gyéren) lakott területen vagyunk. A nap már bőven felkelt, a környékre oly jellemző, több tíz méter átmérőjű szúnyogfelhők már megkörnyékezték az összes számba jöhető emlőst. Szóval tiszta szibériai idill szemtanúi is lehetnénk, amikor…

…amikor helyi idő szerint 07 óra 10 perckor egy hatalmas tűzcsóva (más források szerint tűzgömb, esetleg tűzoszlop) jelenik meg a délkeleti égen (mintha a Bajkál-tó felől érkezne) és északnyugati irányba (mondjuk a Novaja Zemlja szigetek felé) tartva átszáguld a légkörön, gigászi fényjelenségeket produkálva maga mögött.

Szemtanúk beszámolói szerint, a gömb (maradjunk ennél a térmértani alakzatnál) srégen lefelé (mármint a Föld felszíne felé) tartott. Körülbelül 10-15 fokos szöget zárva a vízszintessel. A golyó és az azt követő fényuszály mintegy négy percig látható az égen, majd a gömb látszólag becsapódik (más források szerint a talaj felett pár száz vagy pár ezer méterrel robban fel) a Tunguska folyó mellett. Kanszk településtől mintegy tíz kilométerre. Óriási (mintegy 6-10 másodpercig tartó) robbanás hangja hallatszik, az okozott károkat ezt követően lehet szemügyre venni.

A jelenség fizikai hatása még évekkel a történtek után is elképeszti az arra járókat. Akkoriban csak becsülni lehetett, ma már viszonylag pontos számításokra támaszkodva a következőket lehet tényként elfogadni − már ami a következményeket illeti.

− A robbanás gyakorlatilag letarol úgy 2200 négyzetkilométert (ez Komárom-Esztergom megyével megegyező nagyságú terület), kidönt kilenc millió (!) fát, további kétmilliót megfoszt a teljes lombozattól.

− Két kisebb rénszarvas-csorda körülbelül nyolcvan egyedéből, (amelyek a fő csapásirány tengelye mentén tartózkodtak) csak szénné égett csont és húsdarabok maradtak. További három csorda mintegy négyszáz állatát a gyufaszálként több tíz méterre röpködő, gyakran 80 centiméteres törzs-átmérőjű fatörzsek verik agyon.

− Utólagos számítások szerint a robbanás, a hirosimai bomba energiájának ezerszeresét szabadította fel. Vagyis körülbelül 15-25 megatonna (a források eltérnek) konvencionális robbanóanyagnak megfelelő intenzitású volt. A Föld számos szeizmológiai állomása regisztrálta a rezgéseket. Az eseménytől 500 kilométerre, délnyugatra húzódó transzszibériai vasút sínpárja felemelkedett és meggörbült. Az explóziót követő mágneses vihar négy órán keresztül tartott, s a fényjelenségeket még Portugáliában, Írországban és Nagy-Britanniában is észlelték.

− A keletkezett légnyomásfront átlagsebessége meghaladta az ezer kilométert óránként.

− Ha az esemény Belgiumban történik, az ország egyetlen lakója sem marad életben, s egyetlen épület sem marad sértetlen.

A húszas évek közepétől-végétől kezdve több (orosz és nyugati) expedíció is útra kelt azzal a feladattal, hogy körülnézzenek a helyszínen és megpróbálják megállapítani az események okát. A nagy kérdésekre egyértelmű válasz a mai napig sem született.

És akkor lássuk, milyen elméletek születtek a Tunguska-robbanás megmagyarázására.

1.) Az űrből jött kövek

1.1.) A meteorit

A laikusok számára is legkézenfekvőbb magyarázat (a világűrből érkező és a légkörbe behatoló, majd a földbe becsapódó szikladarabról) egy Leonyid Alekszejevics Kulik nevű orosz (szovjet) geológus (itt balra) nevéhez fűződik. Ő négy expedíciót is szervezett a Tunguska folyó környékére, de az éveken át folytatott kutatásai során sem meteorkrátert, sem meteorit-maradványokat nem találtak, noha 1938-ban még légi-fényképezéssel is próbálkoztak. A részmagyarázat (vagyis hogy a légkörben a meteorit elégett) a szakértőket nem elégítette ki.

1.2.) Az üstökös

A londoni Kew obszervatórium tudományos igazgatója, bizonyos Francis John Whipple 1934-es elmélete szerint nem is annyira meteorit, mint inkább egy gázhalmazállapotú üstökös a felelős. Ily módon a konkrét becsapódási nyomok hiánya is megmagyarázható. Erre a verzióra az ötvenes években cuppant rá egy Kirill Florenszkij nevű szovjet geokémikus, aki akadémiai megbízólevéllel 1954-ben utazik a helyszínre, majd a hetvenes évek második felében egy brit tudós (David Hughes) személyében újabb üstökös-fan lép színre. Ez utóbbi még a méretét is meghatározta, szerinte a mag átmérője nem haladta meg az 50 métert.

A tudományban az a szép, hogy a laikus végképp nem tudja, kinek higgyen! Legalább ennyire képzett szakemberek cáfolják az üstökös-elméletet. Ott van például a már említett brit kutató névrokona, az amerikai Fred Lawrence Whipple, aki 1975-ben, továbbá az ugyancsak jenki Richard Stone, aki a nyolcvanas években (szigorúan tudományos alapon) mindenkit lehülyézett, aki üstökösnek vélte a Tunguskai események előidézőjét.

1.3.) Az aszteroida

„Az égbolt söpredéke” − ahogyan sokáig nevezték őket. Nem mennék bele, hogy mi a különbség a meteoritok, az üstökösök és az aszteroidák között (valami szakértő olvasó biztosan megteszi helyettem a kommentekben). Elégedjetek meg annyival, hogy csillagászok és geológusok egy csoportja ez utóbbiakra veri a balhét. Egyértelmű bizonyítékkal elméletük mellett persze ők sem rendelkeznek, noha jó

páran (többek között 1994-ben a NASA két kutatója, Kevin Zahnle és Christopher Chyba) erősen izmoztak ezen verzió mellett. A Deep Impact és az Armageddon című filmekből tudhatjuk, hogy mi a helyzet az aszteroidákkal és hogyan kell ellenük védekeznünk. Reméljük, Bruce Willis majd ráér. És ha mindenáron tudományos cuccra vágytok aszteroida-ügyben, látogassátok meg a NASA illetékes honlapját.

2.) A fekete lyuk

Bereményi Géza óta tudjuk, hogy a fekete lyuk egy nem létező égitest. Nos, 1973-ban az igen tekintélyes Nature című tudományos folyóiratban megjelent két ifjú elméleti fizikus (Michael Ryan és Albert Jackson), az Austini (Texas) Egyetem előadói által szignált cikk, melynek lényege, hogy egy ilyen űrbéli jelenség (amelyet még kozmikus porszívónak is szokás becézni) a felelős mindenért. Ők ketten az akkoriban még igencsak frissnek számító elméletet Stephen Hawking munkásságából vezették le. Nem vagyunk egy asztrofizikai blog, ezért csak annyit, hogy egy átlagos fekete lyuk (már ha van ilyen) mérete atommag nagyságú és tömege meghaladja a teljes Himalája hegyvonulatét. Az ezen verzió mellett lándzsát törők érvelni szoktak a helyszínen a becsapódáskor valószínűsített, elképesztő nagyságú gravitációs mezővel, továbbá a helyszíni kráter hiányával.

3.) Az antianyag volt

Ne, ne tessenek felhördülni, antianyag nem csak a Star Trekben létezik, mint az Enterprise hajtóanyaga, vagy a Dan Brown-féle Angyalok és démonokban, mint a Vatikánt elpusztítani szándékozó gonoszok robbanószere. Nem bizony! Antianyag valóban van, például az Európai Nukleáris Kutatóközpontban (CERN) kábé tizenkét éve állítanak elő antihidrogén-atomokat, amelyek (a normál hidrogén egy protonjától és a körülötte keringő egyetlen elektronjától eltérően) egy antiprotonból és a körülötte mozgó egy darab pozitronból állnak.

Na, kérem, az antianyag-rajongók szerint egy aprócska ilyen izé száguldott végig a szibériai reggelen. Elméletük mellett szól, hogy Tunguska környékén jelentős mennyiségű és koncentrációjú radioaktív szénizotópot (a sokszor emlegetett C14-est) sikerült kimutatni, ami az antianyag mellett (is) szólhat.

4.) A tüköranyag volt

Tényleg nem akarom elvinni fizikai-filozófiai irányba a posztot, ezért csak annyit, hogy a tüköranyag nem azonos az antianyaggal, noha első megközelítésben igen hasonló hozzá. Itt nem a töltések jelentik az eltérést a klasszikus anyagtól, hanem a perdület, vagyis a részecskék forgásiránya. Nagyon izgalmas tudományterület, és már csak azért is figyelmet érdemel, mert 1957-ben két kínai srác, Jang és Li (35, illetve 31 évesek…) az ezzel összefüggő tükörszimmetria-sértés elméletéért megkapták a fizikai Nobel-díjat.

Ha az anyag találkozik az antianyaggal, akkor nagy balhé lesz, hiszen kölcsönösen megsemmisítik egymást. Ha viszont a tüköranyaggal találkozik, semmi különös nem történik, hiszen nem is érzékelik egymást.

De akkor hol itt a robbanás? − kérdezhetitek.

Robert Foot, egy ausztrál fizikus a 2002-ben megjelent könyvében (Shadowlands: Quest for Mirror Matter in the Universe, vagyis Árnyékvilág: Nyomozás a tüköranyag után a világegyetemben) kifejti, a Tunguskai történések hátterében csakis egy tüköranyagból lévő aszteroida állhat, amely kábé 90-100 méter átmérőjű és egymillió tonna súlyú jégkavics lehetett − természetesen tükörperdületű elemi részecskékből. És ez nem a Lewis Carroll-féle Alice-utánérzés. A kételkedők olvassanak utána! Amúgy meg megjegyezném, hogy Carroll matematikus is volt…

5.) A gömbvillám

A felelősöket nem kell feltétlenül a világegyetemben vagy a párhuzamos univerzumokban keresni, a jó öreg gömbvillág ugyanúgy megteszi.

Így gondolta legalábbis Jack Stoneley, aki az 1977-ben megjelent Cauldron of Hell: Tunguska (A pokol üstje: Tunguska) című könyvében kifejti azt a véleményt, mely szerint egy 1 kilométer átmérőjű (!) gömbvillám volt a ludas. Az elmélethez később többen csatlakoztak, például az Orosz Tudományos Akadémia tagja, Grigorij Kocsemaszov, aki előbányászott olyan korabeli visszaemlékezéseket, amelyek szerint felrobbanása előtt a Tunguskai tűzgömb nem csak a már említett, és a vízszintessel 10-15 fokos szöget bezáró egyenes mentén, hanem vízszintesen is mozgott, sőt, mintha még „szökdécselt” is volna.

6.) UFO

A konteósok két nagy kedvence, Fox Mulder és Dana Scully sem tudnak eltekinteni a Tunguskai eseményektől. Tőlük függetlenül komoly tábora van azoknak, akik azt állítják, hogy 101 évvel ezelőtt egy földön kívüli űrjármű zuhant le Szibérában, s mivel antianyag hajtotta, a teljes megsemmisülés borítékolható volt. Van, aki szerint simán a Bajkálból szerettek volna friss vízhez jutni, mások szerint csak átrepültek (volna) Szibérián, útban valamelyik, Északi-sarkhoz közeli, víz alatti bázisukra.

Kiegészítő alverzió, hogy bizonyos maradványokat azért mégis felleltek, de a szovjetek valamikor a hetvenes években rátették a kezüket és azóta is valami eldugott laboratóriumban próbálják megfejteni az idegen űrhajó anyagának titkát (lásd még a roswelli incidens, egy nagyhatalommal odébb).

Ugyancsak olvasni olyan kombinált konteókat, amelyek szerint aszteroida (esetleg üstökös, meteorit vagy fekete lyuk, netán antianyag) volt jelen, de mielőtt a teljes Földet megsemmisítette volna (de minimum az élővilág jelentős részét, ahogyan történt az 65 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszokkal), szóval az idegenek még idejében közbeléptek és lelőtték (?) a behatolót, mielőtt az komolyabb károkat okozott volna.

Az viszont ténynek látszik, hogy a szemtanúi beszámolók és az utóhatások elemzése alapján készített mindenféle számítások szerint a Tunguskai objektum végső (robbanás előtti) sebessége 2200-2500 km/óra (kábé 2 Mach) volt. Ez mondjuk, egy Concorde típusú gép sebességének felel meg, és nem egy, a világűrből származó kő, fém, avagy jégdarabénak (amely 35 ezer km/órától 200 ezer km/óráig terjedhet). A moszkvai Repüléstechnikai Intézet szakemberei még azt is kiszámolták, hogy az objektum a horizonthoz képest 6,2 fokos visszatérési szögben lépett be a légkörbe, amely adat kísértetiesen emlékeztet a mai űrhajók 5,5-7,5 fok közötti belépési szögére (ha ennél meredekebben érkezik, akkor úgy felforrósodik, hogy fennáll az elégés veszélye, ha ennél laposabban, akkor a levegőrétegről visszapattant, mint a vízen kacsázó kavics).

7.) Tesla, a megkerülhetetlen

A huszadik század szerb származású amerikai természettudományos zsenijéről már eleget tudunk ahhoz, hogy ne kelljen túlságosan sokat magyarázni ezt az elméletet. Tesla csodafegyverének első komolyabb kipróbálása volt tehát mindaz, ami Tunguska környékén történt.

Viszonylag néptelen, de azért élővilággal bőségesen ellátott terület kellett, ahol lehetőleg emberben nem esik kár, de a hatásokat alaposan lehet majd tanulmányozni. Hát megtörtént, és a 36 évvel későbbi Port Chicagóhoz képest (ahol állítólag szintén Tesla-féle dolog sült el) nem is volt áldozat.

— Kiss Tímea —

Barham szerint a neandervölgyi ősember és a Homo sapiens 65-90 ezer évvel ezelőtti, 25 ezer esztendősre tehető keveredése a Homo sapiens génállományát ugrásszerűen fejlesztette, nem kellett kivárni, hogy az evolúció elvégezze ugyanezt jóval lassabban. A tudományos kutatások tavaly tárták fel, hogy az emberi génállomány egy kis része a neandervölgyi ősemberhez követhető vissza, ebből következőn a két faj szaporodási kapcsolatba is került egymással. A neandervölgyiek egyébként 28 ezer évvel ezelőtt kihaltak. Azt azért ma sem tudja megmondani senki, hogy ezek az ősök honnan jöttek, ugyanis ami az evolúcióhoz köti az ember kialakulását, csupán a benne vetett hit! A vallásnak legalább írásos alapja van…

— Kiss Tímea —

Briony Horgan és Jim Bell, az Arizonai Állami Egyetem kutatói a Mars Express szonda infravöröshöz közeli spektrumban a régióról készített felvételeit elemezték, amikor rábukkantak a vas és a vulkáni üveg nyomaira. Ez hasonló a Földön ismert obszidiánhoz, amelyben az ásványok akkor kristályosodnak ki, s hoznak létre fekete üvegszerű anyagot, ha a magma túl gyorsan hűl le. (A felfedezés már tavaly megszületett, de tudományos folyóiratok, a Geology, illetve a New Scientist csak most adtak hírt róla.)

Az üveg valószínűleg homokszerű szemcsékből áll, s hasonló az Izlandon található üvegben gazdag murvamezőkhöz. Az elemzések azt is kimutatták, hogy az üvegszemcsék szilíciumtartalmú anyagokba burkolózhatnak. A marsi szemcsék kialakulásának folyamata ismeretlen, de a hasonló földi képződmények miatt − amelyekre főleg a tengerben találhatók − Horgan úgy véli, lehetséges, hogy a magma a Marson is találkozott vízzel, jéggel vagy hóval. Ez pedig azt is jelentheti, hogy az élet kialakulása szempontjából fontos területet találtak a kémiai anyagokban gazdag víz miatt, amely kulcstényezője e folyamatnak.

— Kiss Tímea —