É R D E K E S S É G E K


Dropa korongok

A korong kb. 23 cm átmérőjű, és 2 cm vastag. Pontosan a közepén egy tökéletesen kerek, 2 cm-es lyukkal, a felszínén pedig közepéből kiindulva, a karimáig finom spirál barázda volt belemarva, melytől a kő úgy nézett ki, mint egy idő előtti fonográf lemez. A lemez korát 10 000 és 12 000 év közé becsülték - még az egyiptomi nagy piramisnál is idősebbre. Ez fantasztikus felfedezés volt, de a csoda még megsokszorozódott. Összesen még 716 ilyen korong került elő. És mindegyik hihetetlen titkokat tartogat. A barázda, további vizsgálatok alapján, egyáltalán nem tűnt barázdának, hanem különös hieroglifák folyamatos vonala, vagyis egyfajta írás!


1  |  2  |  3  |  4  |  5  |  6  |  7  |  8  |  9  |  10  |  11  |  12  |  13  |  14  |  15

  A PHILADELPHIA-KÍSÉRLET
  Egyéni írások   2010 december 18 szombat - 20:00:00 | Oltyán Edit


Mai szemmel nézve a Philadelphia- kísérlet egyesek számára etikátlannak tűnhet, míg mások szerint − vendetta − jelleggel is végződhetett volna. Egy dolog azonban biztos: az ilyen jellegű kísérletek nélkül a mai ember gondolat menete az univerzum miben létéről alkotott világképe kőbaltás elődeinkhez hasonlítana. Ma már a tudósok is úgy gondolják, hogy évezredekkel ezelőtt a földön élt elődeink is alkalmazták az elektromágneses energiákat, ezért valószínűsíthető, hogy a teleportáció alkalmazásával elhagyták a földi időzónát, és áttelepültek párhuzamos dimenziókba.

BAKLÖVÉSEN NYUGVÓ FELFEDEZÉS


Philadelphia -kísérlet
A második világháború során kényszerűen az Egyesült Államokba emigrált tudósok, új titkos fegyverek kikísérletezésével foglalkoztak. Az elméleti síkon történt bizonyítások után gyakorlati hasznosításuk következett, melynek része volt a Philadelphia-kísérlet is. A kísérlet első fázisában célkitűzés volt az amerikai hadihajók elektronikus védőpajzs-al történő megvédése a lövedékekkel, aknákkal és torpedókkal szemben. A kísérlet sikerült, de az emberi szervezetre gyakorolt negatív hatás szempontjából katasztrofálisnak nyilváníthatjuk.

A kísérletben beavatatlanul résztvevő matrózok közül néhányan meghaltak. Voltak, akik elmeháborodottak módjára viselkedtek, részegekhez hasonlóan tántorogtak és duplán láttak. Olyanok is akadtak, akik rokonaik szemeláttára, de ők maguk mit sem tudva róla, átsétáltak saját házuk falán − akár az ufonauták egy − egy „látogatás” alkalmával − pánikot okozva család tagjaik körében. De említhetnénk azt a két matrózt is, akik a kísérletek után kocsmai verekedésbe keveredtek, majd a személyzet szemeláttára apró elemeikre (szubatomokra) bomlottak, mások számára láthatatlanná váltak, és úgy folytatták a verekedést, mit sem sejtve a szervezetükbe végbemenő folyamatokról.

A kísérlet sarkalatos pontja az volt, amit az előzetes számításokkal megbízott két fizikus előre látott, mégpedig, hogy a kísérlet matematikailag hibás elemeket tartalmaz, melyeket korrigálni lehet. Ellenkező esetben interdimenzionális hatásokkal járhat, tömegáthelyezés léphet fel, ami nem más, mint a teleportáció. A szigorúan titkos körülmények közt végzett kísérlet „kicsúszott” a tudósok ellenőrzése alól, és több évtized elteltével egyes elemei kiszivárogtak.

Philadelphia-kísérlet


Ezek szerint az események mindaddig kontrolálás nélkül mentek végbe, amíg a fizikusok ki nem kapcsolták az elektromágneses mező fenntartásáért felelős generátorokat. Ez alatt az idő alatt a D-173-as romboló naszád és személyzete néhány másodperc alatt többször is teleportálta magát oda-vissza philadelphiai dokkja és néhány nappal az előtti norfolki kikötője közt, melyet a szemtanúk mindkét helyen megerősítettek. Azaz visszaugrottak az időben!

Az egyik pontról a másikba történő „ugrás” alatt, a kísérleti zónán kívül lévő tudósok a romboló körül zöld színű, vibráló, ködhöz hasonló fényeket tapasztaltak, és egybefüggő elektromos ívet vettek észre. Ezt az anomáliát számtalan ufó észleléskor is megfigyelték, ami arra utal, hogy a Földet „látogató” idegenek technológiája ugyanazt az elvet követi, amit 1943. októberében a Philadelphiai-kísérletben alkalmaztak. A látható fénytartományból egy pillanat alatt eltűnt víz alatt lévő törzsének lenyomata viszont mindezek ellenére látható maradt a tengerben, akár csak egy emberi lábnyom a gipszben.

Pár macskajajos tengerész nem számított túl nagy árnak, ezért a Vezérkar tudományos tanácsa úgy határozott, hogy finomítanak a berendezés beállításain és megismétlik a kísérletet.

Philadelphiai második kísérlet


Erre októberben került sor, amikor is szándékon túlmutató eredmény született − hogy ezzel a számomra roppant kedves, büntetőjogból ismert fordulattal éljek: a köd eleinte ismét ott terjengett ugyan a hajó helyén, de a harmincadik másodpercben egy kék villanás következett be, majd a hajó úgy eltűnt a megfigyelők szeme elől, hogy sem köd, sem mélyedés a vízben, sem semmi nem maradt utána.

Ugyanebben az időben a Philadelphiától mintegy 350 kilométerre fekvő norfolki haditengerészeti bázis radarján (illetve a közelben horgonyzó SS Andrew Furuseth kereskedelmi hajó legénységének szeme előtt) pár percre megjelent az Eldridge, majd ismét eltűnt (a már-már családiasnak nevezhető zöldes köd, illetve az azt követő diszkrét kékes villanás kíséretében), hogy felbukkanjon eredeti helyén, Philadelphiában.

A kísérletből ép elmével kikerülő matrózok utólag „pokoli egyesülésnek és tolódásnak” nevezték a hipermezőn belül átélt folyamatokat, melyeken belül átélt folyamatokat, melyen belül másként értékelték az időt, mint mi, és úgy érezték, mintha az idő lelassult vagy hátrafelé ment volna. Ezeket az épelméjű matrózokat a kísérlet után azonnal elmebetegnek nyilvánították, és szigorúan őrzött elmegyógyintézetbe zárták,mivel beszámoltak más dimenzióbeli és űrbeli idegen lényekről, akikkel beszélgettek „odaát”

Egy mai, modern, épeszű embernek ezek a dolgok felfoghatatlannak tűnhetnek. Megértésükhöz vissza kell menünk az időben 1925-ig, amikor Albert Einstein megalkotta az egységes térelméletet, melyet deklarlálását követően rövid időn belül visszavont, és hibásnak titulált. Valószínűleg Einstein aggódott az előre nem látható embereket veszélyeztető bizarr következmények miatt, mely következményeket az utólagos számítások részben igazoltak. A veszélyes ellenőrizetlen és elhamarkodott kísérlet egy mindeddig ismeretlen energiaforrás létezésére és a hadiipar kiaknázására irányult.

A tárgyakra és emberekre vonatkozó negatív utóhatásokkal csak két fizikus, Faraday és Einstein foglalkozott, de aggályaikat más tudósok figyelmen kívül hagyták. A lényeg, hogy a második világháború elvárásainak bármi áron megfeleljenek, és a hadihajókat elektromos erőterekkel láthatatlanná tegyék az ellenség számára. Ezeket a fizikai anomáliákat haditengerészeti mágneses generátorokkal (degausserekkel) hozták létre, amelyek bizonyos rezonáns frekvenciákon pulzálva borzalmas erejű mágneses erőket hoznak létre. Ezek a mágneses rezonancia túlterhelte az emberek szervezetét, és nagyfeszültséggel töltötte fel a hadihajó anyagát, valamint a szó szoros értelembe véve időlegesen kitörölte őket saját idődimenziónkból, és áthelyezte mindannyiukat teleportálás útján egy párhuzamos idősíkba lévő világba.

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk két tényt. Először is azt, hogy az ufonauták hasonló eljárással tűnnek el a szemünk elől, melyet a szemtanúk úgy írtak le, hogy az ég ketté nyílt, az ufó átment a résen, majd a rés bezárult. Ez tulajdon képen a dimenziók között megnyitható időzóna kapu ami a számunkra még ismeretlen eljárással biztonságosan megnyitható és bezárható. A másik igen csak figyelemre méltó eset a háború előtt Amerikában emigrált német fizikus beszámolója, miszerint a nácik hatalomra jutását megelőző évtizedekben a németországi tudósok ilyen irányú kutatásaikban már jóval előrébb tartottak. Tehát Hitler-ék megelőzték korukat, az amerikaiakat és az egész világot.

Felmerül a kérdés: milyen technológia alkalmazásával vitték végbe a kísérleteket? A kísérletekben három hajó és a parton elhelyezett műszerek vettek részt. A kiegészítő műszereket a D-173-as rombolónaszád fedélzetén helyezték el. A másik két hajóra pólusainál behorpasztott, gömb formájú hullámgerjesztő szerkezetet szereltek, melyeket elektromágneses erőteret gerjesztő generátorokkal láttak el.

A tudósok által irányított kutatóhajókkal közrefogták a rombolót, és beindították a generátorokat, melyek hipermezőteret hoztak létre. A kísérlet fontos momentuma volt, hogy nagy feszültségű egyenáramot használtak, amit másodpercenkénti többezres pólusváltással üzemeltettek. A kísérlet időeltolódással, interdimenzionális teleportálással, más néven tömegáthelyezéssel és a mi világunkkal párhuzamos dimenziókba történő ugrással, azaz láthatatlanná válással végződött.

Az USA a Philadelphiai-kísérlettel − melyet a hivatalos források a kezdeti fázisban „Szivárvány” vagy „Délibáb” hadműveletnek neveztek „véletlenül” belebotlott − egy másik világba nyíló átjáróba, és 1943. októbere óta kapcsolatban áll idegen civilizációkkal, és együttműködik az idegenekkel ugyan úgy, mint a háború előtti németek és a háború utáni orosz tudósok teszik mind a mai napig.

Ezek után már érthető, hogy a kísérletek állítólagos „befejezése” után a hadműveletet azonnal titkosították. Albert Einstein a kísérletek után csendesen megjegyezte: „Az emberiség még nem érett az ilyenfajta kísérletekre!” Nem beszélve az idegen, de nálunk technikailag fejlettebb fajokkal való békés kapcsolatfelvételről és együttélésről.

Egy dolog azonban bizonyosságot nyert azóta. A fizikusok akkori „baklövésének köszönhetően” a térrel, az idővel, energiával és eltérő dimenziókkal foglalkozó számtalan elmélete helytállónak bizonyult tudományos körökben. Ezt az elméletet mind a mai napig „csöpögtetik” az átlagemberek elméjében csillagkapu-filmsorozatok formájában, ezzel is felkészítve a jövő generációit a most még felfoghatatlan elfogadásra, amit a kvantumfizikusok a jelenleg is üzemelő részecskegyorsító gépek melléktermékeként azonosítanak és alkalmaznak.

Forrás: UFÓ magazin
Szerkesztette: Oltyán Edit
Közzétette: Molnár Ferenc