É R D E K E S S É G E K


Náci UFO?

A közvélemény a háborút követő években úgy vélte, csupán pletykák azok a híresztelések, amelyek szerint a náci tudósoknak sikerült olyan repülő csészealjakat építeni, amelyekről 1947-től szinte minden nap olvasni lehetett a sajtóban. A híresztelések − ma már tudjuk − nem voltak alaptalanok. A németeknek valóban sikerült három vagy több különböző típusú, csészealj alakú működőképes járművet megalkotniuk és a példát az oroszok, az angolok, a franciák és természetesen az amerikaiak is követték.


1  |  2  |  3  |  4  |  5  |  6  |  7  |  8  |  9  |  10  |  11  |  12  |  13  |  14  |  15

  Ellentmondások az Ufó irodalomban
  Idegen civilizációk   2011 szeptember 16 péntek - 18:00:00 | Kovács Tamás


Az eltérítésekről szóló beszámolókkal kapcsolatos problémák igen összetettek, és sokkal alaposabb kivizsgálást igényelnek. Kétség nem férhet hozzá, hogy valami rendkívül valós dolog történik mindazokkal az emberekkel, akik azt állítják, idegenek eltérítésének estek áldozatul, akik felvitték őket az UFO űrhajó fedélzetére − állításaikkal összecsengenek a távérzékeléssel gyűjtött adatok is.

EltérítésekA jelentések hasonlatosak abban, hogy az akaratuk ellenére eltérített embereket egyfajta inkubátorként használják, a terhesség első három hónapjában, genetikai célú kísérletekre, emberi és idegen génállomány közt. Az UFO irodalom hajlik annak megállapítására, hogy a szürkéknek szüksége van egyfajta új test kialakítására mert jelenlegi biológiai felépítésükkel nincsenek megelégedve. Az eltérítések túlnyomó többségében szerepel az amnéziás állapot, mint része az eltérítésnek, mely feloldható egy képzett terapeuta által végrehajtott hipnózis igénybevételével. Két jelentős akadémiai tudós által elkészített elemzés jelent meg az eltérítések kapcsán, ezek a következők:

John E. Mack, Abductions (1994) − azaz Eltérítések, valamint David Jacobs, Firsthand Docmented Accoóunts of UFO Abductions (1992) − azaz Első kézből származó dokumentumok UFO-eltréítésekről. Mack a Harvard Egyetem professzora, míg Jacobs a Temple Egyetemé. Mindkét elemzés a mai napig időszerű alaposságában és tárgyilagosságábaDr Mack, a Harvard Egyetem pszichiátria orvosi karán, pszichológia szakon dolgozik, nézete szerint − mely egy széleskörű felmérésen alapszik − több mint egy millió USA állampolgár vált eltérítés áldozatává életében legalább egyszer, ezek a fajta tapasztalatok pedig nem korlátozódnak kizárólag az Egyesült Államok területére.

Az érintettek egy része segítséget kért − általában egy pszichológussal való konzultáció formájában −, megbeszélni az érzelmi behatásokat, azonban az így cselekvőknek a száma meglehetősen alacsony. Nem hivatalos jelentések szerint körülbelül 40 000 lehet azoknak a száma mindösszesen, akik 2000-ig hivatásos szakember segítségét vették igénybe eltérítéses élményük kapcsán. Nem lehet tudni ez a szám mennyire valós. Feltehető, sőt, igen valószínű, hogy azok az emberek fordulnak a legtöbb esetben szakemberekhez eltérítéses élményük kapcsán, akiknél ez az esemény valamiképpen zavaró, kellemetlen élménnyel jár.

Ez abból következhet, hogy bizonyos interakciók idegenek és emberek között nem mennek végbe zökkenésmenetesen, miközben a legtöbb ilyen interakció közel sem ennyire traumatikus − akármilyen okból is. Ha ténylegesen ez a helyzet, akkor az eltérítésekre vonatkozó UFO irodalom alapvetően az eltérítettek köréből származó téves mintán alapul. Ez az egyik legszembetűnőbb ellentmondás az UFO irodalomban. Pontosítva: az UFO irodalom nem rendelkezik reprezentatív adatokkal az eltérítettek élményeiről. Továbbá egy ilyesféle nem reprezentatív minta azt a hamis látszatot kelti, mintha kutatások a félelmetes és a traumatikus eseményekre irányulnának.

etérítések


Példának okáért, a Mack professzor által feldolgozott beszámolók telis-tele vannak az ördögi idegenek jelentette fenyegetéssel, akik valamiféle, a nácikhoz hasonló genetikai kísérleteket végeznek. A gond nem az, hogy ezek a beszámolók vajon igazak-e vagy sem, hanem az, hogy az idegenek földi tevékenységét ezek alapján a traumatikus élmények alapján próbáljuk meghatározni. Szükséges lenne azon események beszámolóit is figyelembe venni, ahol az idegenek és az emberek interakciói zökkenésmentesek. Azonban ezek az emberek nem ismertek a terapeuták számára, mivelhogy fel sem keresik őket.

A második súlyos gond az UFO irodalomban − és ez általánosságban is elmondható −, az eltérített egyének vizsgálata hipnózis felhasználásával. Semmi kétség afelől, hogy a hipnózis igen hasznos lehet az eltérítettek élményanyagának kiderítésében. Azonban, ha a szürkék rendelkeznek azzal a képességgel, hogy hatást gyakoroljanak az emlékezetből visszahívható memóriára, akkor az ily módon napvilágra került adatok sem tekinthetők reprezentatívnak. Továbbá, a memóriában rögzült események minden bizonnyal a legerősebb érzelmi behatást jelentő eseményeket őrzik, melyek leginkább megrázkódtatást, traumatikus élményt jelentenek.

A helyzet tehát a következő: van egy nem reprezentatív, az emlékezetből kinyert információkészlet az eltérítésen átesettek nem reprezentatív csoportjától. Teljességgel képtelenség tehát bármiféle általános következtetéseket levonni a földönkívüliek szándékaival kapcsolatban ilyenféle információkból, még akkor is, ha maguk az információk esetleg pontosak. Ez valami olyasmi lenne, mintha az idegenek úgy akarnák megismerni a emberi viselkedést, hogy kizárólag közlekedési balesetek áldozataival beszélgetnek. Egy ilyesfajta felmérés eredményéből egyértelműen az derülne ki, hogy az ember hanyag, gyakran részeges, szadista és ördögi lény, akinek örömet okoz kegyetlen szenvedéseket okozni saját társainak.

A közlekedési balesetek valóban okoznak szenvedéseket, azonban a szenvedés-okozásra, mint az emberi faj alaptulajdonságára, következtetni ezekből a nyilvánvalóan sajnálatos eseményekből, egyértelműen borzalmas tévedés lenne. A harmadik probléma, mely az eltérítésekkel foglalkozó UFO irodalomban található az ufókutatók perspektíváját érinti. Nagyon könnyű rokonszenvezni azokkal, akik úgy érzik, elrabolták őket, és különféle erőszakos cselekményeknek estek áldozatul. Az emberi faj mély érzelmekkel bír, s könnyen tud azonosulni érzelmi traumán átesett áldozatokkal. Gyűlöljük az erőszakot és megtorlásért kiáltunk.

A kutatók is természetesen gazdag érzelmi környezetben élnek, könnyen azonosulnak érzelmileg az úgynevezett áldozatokkal miközben a regressziós hipnózis technikáját alkalmazva megpróbálják feltárni a rejtett memóriát. Ezek közül a kutatók közül számos azonban meglehetősen képzett, mint pl. Mack professzor, ők képesek érzelmileg távol tartani magukat a delikvensek által megélt eseményektől. Csak a hivatásos és magasan képzett pszichológusok rendelkeznek azzal a szakmai háttérrel, hogy kompetens módon kutassák fel az eltérítettek memóriájának mélyébe rejtett információkat és képesek legyenek azokat objektíven kezelni. Az érzelmek reálisak, ezért a lehető legjobban kontrollált és kompetens környezetben kell dolgozni. Minimális feltétel: a páciens egészsége is ezt kívánja.

Az információk értelmezése szempontjából, a földönkívüliek tevékenységére vonatkozó, általános érvényességű következtetéseket lehetetlen levonni pszichológiai téren nem megfelelően képzett egyének által levezetett ülésekből, akik által előhívott információk tökéletesen félreérthetők. A negyedik probléma az eltérítésekkel foglalkozó UFO irodalomban azzal a szélesebb körű kulturális háttérrel függ össze, melyből a beszámolók erednek. Olyanfajta társadalmat alkotunk, mely szeret a kellemetlen események, bűncselekmények áldozatairól beszélni. Ez egyértelműen kiderül a napi televíziós programokat megvizsgálva. Ezekben a programokban szinte soha nem lehet hallani nyugodt, és érzelmileg jótékony hatást gyakorló beszámolókat. Ellenkezőleg. A hírekben egyértelmű dominanciát kapnak az erőszakos események, a gyilkosságok, és mindenféle bűntény.

Az áldozatok egyfajta patetikus beállítást kapnak. A hírek a legritkább esetben szólnak bármiféle szimpatikus dologról, ami a bűntett elkövetőjére vonatkozik, mint például, hogyan vált az illető lelkileg érzéketlenné, mert szexuálisan bántalmazták gyerekkorában vagy csoportos garázdaság áldozata volt valamelyik belvárosi szűk utcában. A legritkább esetben kérdezzük meg, hogy miért következik be egy bűncselekmény. Sokkal inkább beszélünk arról, hogy miként kellene megbüntetni a tett elkövetőjét, miközben szó sem esik arról, hogyan lehetne a számára kiegyensúlyozottabb életet biztosítani, s esetleg visszavezetni a társadalom értékes tagjai közé.

Ráadásul, a kultúránk szeret vájkálni a képzetes vagy valós érzelmi tragédiákban. A bűnözés ábrázolása a legsikeresebb műfaj a Hollywoodi filmipar számára. Megszámlálhatatlan kasszasiker született ily módon. Ha valaha is felnőtté akarunk válni, mint társadalom, szembe kell néznünk azzal, mennyire szeretjük a szenvedést. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az eltérítettek nem tapasztalhattak olyasmit, amit ők személyes erőszaknak éltek meg. Azonban van a dolognak egy másik oldala is, és elve elvághatjuk magunkat a dolgok helyes értelmezésétől, ha csak a dolgok traumát okozó momentumait vizsgáljuk, miközben megfeledkezünk arról, hogy a történéseknek esetleg lehet nagyon jó oldala is. Párhuzamot használva, a gyerekek nyilvánvalóan személyes támadásnak érzik, amikor elcipeljük őket az orvosi rendelőbe, a kötelező védőoltások ürügyén. Mi, emberek, ugyancsak hajlamosak vagyunk személyünket ért erőszaknak tekinteni az idegenek tevékenységét, miközben nem értjük, mert nem vagyunk képesek átlátni azt a szélesebb perspektívát, mely közepette mindez megtörténik. Ezzel nem akarom minimalizálni az eltérítettek által megélt dolgokat.

EltérítésekMindössze a félelem és a gyűlölet hullámait szeretném kicsit csendesíteni, hogy körvonalazódhasson egy sokkal kiegyensúlyozottabb álláspont az eseményekről, mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonnánk le, s arra jutnánk, hogy tulajdonképpen támadás alatt állunk. Az utolsó jelentős ellentmondás az UFO irodalomban az eltérítések kapcsán talán a legjelentősebb, s valószínűleg többekben erős reakciót válthat ki ennek felemlítése. Ez pedig a faji sztereotípiák kérdése. Félreértés ne essék, nem azt akarom kihozni mindebből, hogy az eltérítettek rasszisták lennének. Az alapproblémát az jelenti, ahogyan társadalmunk azokra a lényekre próbál tekinteni, akik különböznek tőlünk.

A legtöbb eltérítésre vonatkozó beszámoló szerint az idegenek általában szürkék. Alacsonyak, vékonyak, nagy kidülledő szemük van, a bőrük sima, és semmiféle érzelmet nem mutatnak. Nem magasak, szőkék, vagy kékszeműek. Nézetem szerint, ezek a megfigyelt tulajdonságok automatikusan sztereotípiákat gerjesztenek, s ezek az előítéletek rögtön beindítják agyunk gondolkozási sablonjait, hogy miként is viszonyuljunk hozzájuk. Ha olyan társadalomban élnénk, ahol a faji előítélet ismeretlen, szükségtelen lenne erről egyáltalán említést tenni. De ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, be kell ismernünk, hogy az emberek igencsak hajlamosak különböző következtetéseket levonni csupán faji jegyek alapján. Már pedig ha ez igaz, hogy hajlamosak vagyunk embertársainkról faji alapon gondolkozni, akkor hogy ne lenne ez még inkább igaz az idegenekkel kapcsolatban?

Az eltérítettek a mi saját társadalmi közösségünkből kerülnek ki, és a mi társadalmi berendezkedésünk általában nem tekint jó szemmel mindazokra, akik az általános standardtól jelentősen különböznek. Mindezeket figyelembe véve, egyáltalán nem meglepő, hogy az idegeneket mint ördögi lényeket tüntetik fel. Ebből a szempontból, az embereknek az lenne az elsődleges feladatuk, hogy ezeket a létező, a kultúrájukban gyökerező ellenmondásokat félretegyék. Ha felnőttként szeretnénk társulni a galaktikus közösséghez, először mindenekelőtt szembesülnünk kell saját pszichológiai problémáinkkal, és meg kell tanulnunk, hogyan tekintsünk más kultúrákra sokkal objektívebb lencsén át.

Ezek a fajta faji problémák és előítéletbeli általánosítások különösen hátrányára vannak az idegenek tevékenységének tiszta megértésében. Újra, és nem lehet elégszer hangsúlyozni: az egyetlen dolog ami számít az a pontos és megbízható adatgyűjtés, és ezen adatoknak az intelligens értelmezése. A mai napig a legtöbb adat megbízhatatlan, az értelmezés súlyos hiányosságokat tartalmaz az adatszerzési gyakorlat és saját kulturális problémáink miatt. Szükségünk van a teljes UFO kérdés alapos és teljes átértékelésére. El kell hagynunk előítéleteinket, kialakítani egy sokkal összetettebb képet.

A végső megoldás lehet médiumok használata, de egyre több azok száma is, akik a távérzékelésben látják a megoldást. Fontos itt elmagyarázni, hogy ez a felvetés miért nem egészen kivitelezhető. A médium egyfajta transzállapotba jut, és ilyen állapotban telepatikus úton kommunikál idegen entitásokkal. Igen gyakran megtörténik, hogy a megidézett entitás átveszi az uralmat a médium tudata és teste felett azért, hogy további kommunikációt biztosítson önmaga számára Véleményem szerint, néhány kivételtől eltekintve, a médiumok által közvetített információ legnagyobbrészt megbízhatatlan, ha összehasonlítást végzünk a távérzékelési adatokkal. Tipikusan: a médiumok az idegeneket testvéreknek éreztetik, akik elmondják magukról, hogy ők milyen „jófiúk”, és figyelmeztetik az embereket hogy vigyázzanak a „rosszfiúkkal”.

A médiumok által kapcsolatba került lények különböző információkat közölnek múltról, jelentől és jövőről, különböző figyelmeztetésekkel és biztatásokkal együtt. A médiumok által közvetített információ nem cseng egybe a távérzékeléssel szerzettel, sőt, igen gyakran ellentmond annak. Távérzékelés közben a kutatók ellenőrizhetik a kutatás tárgyát, és azokat a feltételeket is, melyek mellett az adatgyűjtés folyik. A pontatlan adat elszigetelhető, és kiszűrhető alapos ellenőrző eljárások során. A médiumok használata mindezt nem teszi lehetővé. Az ember vagy hisz a médiumnak vagy nem, ez a fajta viszony nem tekinthető tudományosnak, és nem ad lehetőséget konkrét kutatásra melyek igazságtartalmát független források is képesek megerősíteni.

— Kovács Tamás —