É R D E K E S S É G E K


Dropák


- Tíz-tizenkétezer évvel ezelőtt kerülhettek ide. Hajótörést szenvedtek, nem tudták majavítani a járművüket. Itt meg kellet küzdeniük az életbenmaradásért. A természet erői voltak a kisebb gond, az igazi ellenség az ember volt, de túlélték! Ami megmaradt, 716 lemez, több eltemetett, mumifikálódott halott és amiről még nem is tudunk, amely talán bizonyít, de nem tunak belőle hasznosítani semmit(?) !


1  |  2  |  3  |  4  |  5  |  6  |  7  |  8  |  9  |  10  |  11  |  12  |  13  |  14  |  15

  Gyermekek a túlvilágról
  Vallás-istenhit   2011 november 28 hétfő - 08:00:00 | Oltyán Edit


Érdekes megfigyelni, a kereszténység hogyan igyekszik összemosni, beleszőni az elemeket az egyszerű gondolkodású emberek tudatába. Az elvetélt és a kereszteletlenül meghalt gyermekek szellemeivel kapcsolatos történetek különböznek a „hagyományos” kísértethistóriáktól. A kertek alatt vagy az árokparton, faládában elhantolt csecsemők kísértetei általában a szülői háznál kóborolnak, vagy elhagyott sírjukban szomorkodnak a végítélet napjáig.

Az ártatlan csecsemő meggyilkolása évszázadokon át olyan elítélendő cselekedetnek számított, amely mind a gyermek, mind az anya vezeklését maga után vonta. Az általános európai hiedelem alapján az elvetélt gyermekek lelkei éjszakánként a szülői ház környékén sírdogálnak, a magzat szándékos vagy akaratlan elpusztításáért bűnhődő anya pedig a tábortűznél melegedő pásztorok és favágók előtt fázó asszonyként tér vissza a szellemvilágból, és addig kell vezekelnie, amíg meg nem találja elhajtott gyermekét.

Túlvilági keresztelő


Talán még rosszabb sors vár a kereszteletlen gyermekekre, akik a „halottak társadalmába” befogadó temetésben sem részesültek: egy sírkert félreeső kerítése mellett, a temetőárok szélén vagy egy terebélyes fa alatt hantolták el őket dísztelen faládában, rongyba csavarva vagy cserépedényben. A keresztség nélkül eltávozott csecsemőknek csupán egyetlen pénzdarabot vagy szenteltvizet „ajándékoztak”, hogy a túlvilágon Keresztelő Szent János végezze el az elmaradt szertartást. A keresztelés néha a valóságban is előfordult a gyermeki kísértetekkel való „képzelt” találkozás révén: a túlvilágról visszafordult apróságoknak általában valamilyen ruhadarabot − fehér kötényt, zsebkendőt vagy erre a célra előkészített keresztelőinget − dobtak oda, amit szenteltvízzel öntöztek meg.

Temető

A népi hiedelem szerint a kereszteletlenül maradt gyermekek kísértetei rendkívüli temetkezési helyükön, ritkábban az eresz alatt, a ház körül éjszakánként síró láthatatlan lényként vagy bolyongó lidércfény alakjában jelennek meg, esetleg elhagyott hantjukban keseregnek a végítélet napjáig. A halott gyermekek sírjáról szedett fű egykor a szerelmi varázslatban is szerepet kapott: a babonás leányok abban a reményben készítettek főzetet a mágikus tulajdonságokkal felruházott növényekből, hogy a hűtlen legény visszatér hozzájuk. Ha pedig az anya egy kis zacskóban a nyakában hordta gyermeke sírföldjét, állítólag könnyebben el tudta felejteni a szörnyű tragédiát.

Örök bolyongásra ítélve


A Brit-szigeteken a „spunky”-nak nevezett, szüntelenül búslakodó túlvilági lényeket tartják a meg nem keresztelt gyermekek kísérteteinek. Ezeket a szánalomra méltó, szerencsétlen apróságokat a szárazföldön és a tengereken is gyakran lehet látni, mivel egészen addig kell bolyonganiuk, amíg nem találkoznak egy olyan emberrel, aki nevet ad nekik. A Skóciában elterjedt hit szerint a túlvilági gyermekek időről időre népes összejöveteleket rendeznek, amelyeken kölcsönösen vigasztalják és bátorítják egymást. Nyugat-Angliában pedig előszeretettel változnak fehér lepkévé, mert így észrevétlenül mozoghatnak az emberek között. Szokásuknak megfelelően Mindenszentek napján este egy-egy templomban gyűlnek össze, ahol az időközben elhunyt gyermekek árnyaival társalognak.

Temető

Míg a legtöbb gyerekszellem csak ritkán mutatja meg magát, a váratlanul vagy erőszakos módon eltávozott fiatal lelkek rendszeresen visszatérnek a földre, és a bosszúvágytól, elkeseredettségtől hajtva, félelmetes teremtmények alakjában kísértik szüleiket vagy rokonaikat. A Romániában Varcolac, Szerbiában és Boszniában pedig Drekavac néven ismert, kereszteletlen gyermekekből lett démonok leggyakrabban farkasemberre vagy vámpírra emlékeztető, gonosz lény testében jelennek meg, betegséget és halált hoznak az élőkre, és − a kísértetek átmeneti állapotával szemben − soha nem juthatnak el a megváltást jelentő mennyországba.

Forrás: Női Portál − Hihetetlen Magazin - Rodney
Szerkesztette − Oltyán Edit
Közzétette − Molnár Ferenc