É R D E K E S S É G E K


Gizai Piramisok


Az ókori világ egyik csodája , még ma is áll! Elhelyezkedésük kísértetiesen megegyezik az Orion csillagkép csillagainak helyzetével. Piramisa kb. i.e. 2580-2530 körül épült, a munkálatok pontos időtartama nem ismert. A nagy piramis az egyiptológia egyhangú álláspontja alapján az uralkodó temetkezési helyéül épült, akkor miért nem temették oda?


1  |  2  |  3  |  4  |  5  |  6  |  7  |  8  |  9  |  10  |  11  |  12  |  13  |  14  |  15

  A RÉVÉSZ BÉRE
  Érdekes írások   2013 április 08 hétfő - 22:00:00 | Oltyán Edit


Fredrick Shepard Jr. Kiszállt vadonatúj, sport Mercedeséből és energikus léptekkel elindult a Brókerház lépcsője felé. A hajléktalan, mint minden reggel, most is a bejárat környékén őgyelgett. Hirtelen ötlettől vezérelve az öltönyös fickóhoz lépett.
– Bocsásson meg, Uram! Nem tudna kisegíteni némi apróval! Fred belebámult az elé tartott műanyagpohárba, aminek az alján egyetlen darab 25 centes árválkodott.
– Húzz a francba – vakkantotta! Nincs apróm, amúgy is csak piára költenéd!
– Nem vagyok az alkohol rabja – felelte a kéregető, sorstársaira nem igazán jellemző önérzettel a hangjában. Azért, mert rákényszerültem, hogy az utcán éljek, még nem szoktam…


koldusSosem derült ki, mit nem szokott a hajléktalan. Minden egy pillanat töredéke alatt játszódott le. Hatalmas robaj hallatszott az úttest felől, a két férfi, pedig egyszerre kapta a fejét a hang irányában. Az óriási nyerges vontató ekkor rohant fel a járdára, maga előtt sodorva Shepard Mercedes–ét. Megkövülten nézték, ahogy a kamion sofőrje
mellkasát markolóval a kormányra bukik. A monstrum megállíthatatlanul robogott feléjük, majd egy szemvillanás alatt maga alá gyűrte a két halálra vált embert. Mire az épület falába csapódott és felrobbant, ők már halottak voltak.

Shepard roppant kényelmetlenül feküdt. Valami kemény fúródott a hátába. Kinyitotta a szemét, és kótyagos fejét tapogatva talpra vergődött. Kimeredő pupillákkal nézett körbe, agya szinte képtelen volt felfogni, amit lát. Előtte egy széles folyam hömpölygött méltóságteljes lassúsággal. A túlpartot ködfátyol takarta, ezért elképzelése esem
volt, milyen messze is lehet. A folyóparton, ahol állt és a háta mögött húzódó pusztaságban is éles, fekete sziklák hevertek mindenfelé. A baljós kövek monoton egyhangúságát semmi sem törte meg. Nem látszott sehol sem vegetáció vagy esetleg egy állat, de még egy tenyérnyi föld sem, és főleg sehol egy ember, csak sziklák mindenütt.

A férfin kezdett eluralkodni a pánik, egy gyerekkori trauma miatt rettegett az egyedülléttől. Az égbolt vörhenyes izzással derengett és Frednek az az érzése támadt, hogy menten összepréselődik ég és föld között. Lihegve kapaszkodott fel egy magasabb kőtömbre, hogy jobban körülnézhessen, ekkor vette csak észre, még sincs teljesen egyedül. Nem messze tőle egy sziklaperemen nyúlt a víz fölé, mint egy sötét móló. A furcsa képződményen egy megdőlt vasoszlop állt, melynek kampós végén egy mécslámpás himbálódzott, sápadt fényt árasztva magából. A lámpás fénykörének peremén egy alak kőrvonalai látszottak. Háttal állt Shepardnak, és a ködbevesző túlpartot bámulta. A bróker botladozó léptekkel sietett az ismeretlen felé.
– Hé, cimbora! Hallasz? Hahó!
A cimborának nevezett valaki megfordult és a lámpa mellé lépett. Fred csodálkozva látta ,hogy a hajléktalan áll a mécses reszketeg fényében.
– No csak? Már cimborák lettünk? – nézett Fred–re felvont szemöldökkel. Egyébként mindegy! – legyintett nagyvonalúan, de hogy társalgásunk kicsit kúltúráltabb formát öltsön, mit szólna hozzá, ha bemutatkoznánk? Önt hogy hívják?
– Fred!– vakkantotta bróker feszülten.
– Örvendek! Az én nevem…
– Ki nem, szarja le, hogy hívnak! – vágott közbe durván.
– Azt mond meg mi a fene , folyik itt és hol az ördögbe vagyunk?
A toprongyos alak némán bámult Shepardra, még mindig a kezében szorongatva kéregetőpoharát és nem úgy festett, mint aki ezek után szóba akar állni vele. Azután nagyot sóhajtva mégis megszólalt.
– Nos, azt gondolom meghaltunk, és a túlvilágon vagyunk.
Fred idegesen felnevetett.
– Te hülye vagy! Hiszen ver a szívem és lélegzem. Hogy lehetnék halott? Ez nem lehet olyan dimenzió izé? Ilyen párhuzamos világ vagy mifene, amiről a magazinokba írnak?
– Kétségtelenül lehet ez is egy magyarázata jelenlegi helyzetünknek és bizonyos szempontból helytálló feltevés. Még is tartok tőle, hogy meghaltunk. Ugyan is kevesek szokták túlélni, ha keresztül hajt rajtuk egy kamion. Ha pedig valaki magához tér egy olyan szerencsétlenség után, mint ami velünk történt, az általában egy kórteremben szokott felébredni, nem egy kihalt folyóparton.

A férfi eszmefuttatása logikusnak tűnt, shepard mégsem tudott mit kezdeni a hallottakkal. Bár nem volt vallásos, azért mégsem egészen így képzelte el a túlsó oldalt. Nem várta ugyan, hogy angyal kórus fogadja és az ördögöket sem hiányolta különösebben, de ez az üres pusztaság érthetetlen volt a számára. Ráadásul egyetlen társasága egy koszos és idegesítően tudálékos csöves volt.
– Ez baromság ! – fakadt ki ingerülten.
– Biztos van rá más logikus magyarázat, hogyan kerültünk ide. Nem, pedig ez a hülyeség, amiről itt
hadoválsz.
– Megkérném, ne hülyézzen le folyton. Mielőtt az utcára kényszerültem egyetemi tanár voltam. Ókori történelmet és filozófiát oktattam.
Úgy hogy a szellemi képességeimmel nincs semmi gond.
Shepard hitetlenkedve felvonta a szemöldökét, így adva a másik tudtára, hogy hiszi a piszi. A hajléktalanon nem látszott, hogy túlságosan zavarná, amiért a másik hazugnak tartja.
– Hahó, emberek! Hol vagyunk, és mi folyik itt?– hangzott fel az ismerős kérdés a hátuk mögül.
A hang irányába fordulva a kamion sofőrt látták közeledni.
– Huh, de kidöglöttem!– lihegte a sofőr melléjük érve.
– Tiszta hulla vagyok!
– Nem is sejti mennyire – Morogta a csöves.
A sofőr eléggé értetlen képpel bámult rájuk, ezért röviden felvázolták neki a helyzetet. Egy darabig mindannyian némán meredtek maguk elé, megpróbálva feldolgozni a történteket. Végül a sofőr törte meg a csendet.
– Teljesen kitikkadtam, azt hiszem jól esne most egy korty víz –  és letérdelt a folyó partjára.
– Én a maga helyébe nem tenném! – szólt utána a hajléktalan.
– Ugyan miért nem? Halott vagyok. Mi bajom lehetne még ezek után?
A csöves megvonta a vállát és kíváncsian bámulta a szomját oltót. A térdelő férfi hirtelen megrázkódott és mozdulatlanná dermedt. A bróker szólongatni kezdte, de nem kapott választ. Mikor mellé lépett, a sofőr üveges és fénytelen szemekkel meredt maga elé és álláról a földre csöpögött a szájából szivárgó le nem nyelt víz.
– Mi az isten folyik itt? – üvöltött fel Shepard rémülten.
– Én szóltam, hogy ne tegye – Hangzott a másik nyugodt válasza.
– Tudod mi történt vele!?
– Igen. Ivott a Léthé vizéből.
– Na és?
– Ez a feledés folyója. Aki iszik belőle,mindent elfelejt, ha úgy tetszik agyatlan zombivá válik.
– Ezt honnét tudod?
– A környékről. A Léthé az egyetlen folyó az alvilágban, amit kopár szikla sivatag övez.
– Ne szórakozz velem hallod–e? Az érdekel, azt honnét tudod, mi a franc ez a hely?
– Erről is tartottam előadást az egyetemen. Az ógörög alvilág kép szerkezetéről és felépítéséről.
– De mi nem vagyunk görögök, az ég szerelmére. Még is mi a fenét keresünk itt?
– Nos, azt hiszem amit bárki más. Várunk. Amúgy a világvallások nagy része a görög hagyományokból ,merítve épül föl. Úgy látom az ő túlvilág képük az eredeti, ősforrást írja le. Itt is van pokol és menny, csak máshogy hívják. Most épp egy köztes állapotba vagyunk és várjuk, hogy beléphessünk a túlvilágra.
– Hogy, is hívják ezt a folyót? – váltott hirtelen témát Shepard.
– Léthé.
– Akkor még is tévedsz! – csapott le a válaszra a bróker.
– Volt egy csajom, akinek ilyen mitológiamániája volt. Ő mondta, hogy az alvilág folyóját Stixnek, Stüxnek vagy mi a szösznek hívják!
– Nem tévedek! – ingatta a fejét szomorúan a másik.
– A hellének szerint az alvilágnak kilenc folyója volt. Ezek közül első Sztüx, amely elválasztja az élők és holtak birodalmát. A Léthé pedig egy a másik nyolc közül.
Shepardot teljesen letaglózta a hír. Kénytelen volt szembenézni a ténnyel, hogy valóban meghalt. Lerogyott a lámpás vasrúdja mellé és ezt mormogta maga elé:
– De mire kell várnunk! És meddig?
– Rá – Bökött a fejével a toprongyos a folyó irányába.
Shepard megdörzsölte a szemét, mint aki nem hiszi el, amit lát. A víz feletti ködfüggönyből egy ösztövér alak bontakozott ki. Lassan tűnt elő a kavargó párából és egy rozoga ladikon tartott feléjük.

Kharon  az alvilág révésze– Ez meg ki a franc? – suttogta Fred a másik felé.
– Kharón, az alvilág révésze, ha nem tévedek. Próbáljon meg vele tisztelettudóan viselkedni, már persze ha tudja, hogyan is kell azt.
A csónak e közben partot ért és a csont sovány rémség kilépett a sziklaperemre.
– Kharón vagyok a révész. Én viszlek el benneteket Hádész palotájába.
Mivel a két férfi meg sem mukkant, Kharón az opálos tekintetű sofőrre nézett és kezével intett neki.
– Menj!
A szólított felállt és elindult a pusztaság belseje felé.
– Hé! Őt miért küldöd el? – tört elő hirtelen Shepardból a „humanista”.
Kharón zordan tekintett rá, de aztán mégis válaszolt.
– Az Ítész előtt mindenki magáért emel szót. Ő nem volna képes rá, felesleges volna hát magammal vinnem.
– Hádész dönt a sorsunkról, nemes Kharón,– Kérdezte a volt tanár, megpróbálva eltalálni újdonsült „túravezetőjükkel” a helyes hangnemet.
– Egyetlen halandó sem méltó arra, hogy szemét az alvilág Királyára vesse. Aiakosz fog törvényt ülni fölöttetek. Ő bírálja el, hogy utatok vége Elízium mezeje lesz–e, vagy Tartarosz verme. De most már ideje indulnunk!
A démon a vízi alkalmatosság felé intet, és a két férfi némán elindult a jelzett irányba. Ám mielőtt a rozoga tákolmányba léphettek volna, útjukat állta Kharón torz alakja.
– Egy obolos a révpénz.
– Mit akar ez tőlünk?– hördült fel Shepard.
– Csak ennyim van, ezt adhatom – Mondta a hajléktalan, és poharából Kharón feléjük nyújtott tenyerébe gurította egyetlen negyed dollárosát. A révész markába szorította az érmét. Majd mikor ökle újra kinyílt, a pénznek nyoma sem volt. Félre állt a rongyos alak útjából, és miután az helyet foglalt a csónakban, Shepard felé nyújtotta a kezét. Fred előhúzta arany pénzcsipeszét és a benne levő bankjegy köteget Kharón markába ejtette, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve odadobta American Express kártyáját is.
– Ha nem elég a kápé, a többit vond le a számlámról– Mondta öntelt vigyorral az arcán.
A következő pillanatban tűz lobbant fel a démon tenyerében, és csak egy kis hamu maradt utána.
– Egy obolos a révpénz.
A brókernek leolvadt a vigyor az arcáról érezte, hogy ennek már a fele sem tréfa. Kétségbeesve tapogatózott valami aprópénz után, ám egyetlen centet sem talált a zsebeiben. A Révész megfordult, és szó nélkül a ladikba lépve ellökte azt a parttól. Fred megpróbálta követni, de lába érthetetlen módon gyökeret vert a sziklán. Képtelen volt megmozdulni.
– Ne hagyj itt, kérlek! Ne hagyj, magamra!– kiáltott remegő hangon a Csónakos után. Ha legközelebb erre járok, talán elviszlek. – Szólt vissza a Rém.
– És mikor jössz vissza? – Éledt fel a remény a férfiban.
– Úgy 100 esztendő múlva.
– Hé, hé, cimbora segíts már!
Ezt a mondatot Shepard a hajléktalannak címezte, mint egy utolsó szalmaszálként. Bár nem volt biztos benne, hogy a férfi magára veszi, miután korábbi bunkósága miatt nem tudta nevén szólítani, mivel nem hagyta, hogy bemutatkozzon. De a volt tanár megfordult, az egyre távolodó csónakba ülve, és jóindulatú mosollyal az arcán, így szólt Fredhez.
Igen? Micsodát?
A hajléktalan a part közelébe mutatott. Shepard a jelzett irányba nézett, és valami furcsa tárgyat látott lebegni a vízen. Majd csalódottság és kétségbe esés ült ki az arcára, amikor felismerte, hogy a kéregető műanyagpohara úszik felé a hullámok hátán.

Forrás: Hihetetlen magazin
Beküldte: Oltyán Edit
Közzétette: Molnár Ferenc