É R D E K E S S É G E K


Maya Obszervatorium


Az épület egy obszervatóriumra enged következtetni, melynek magasba nyúló része lenne alkalmas a megfigyelésekre. Az ide bevezető "ajtó" 3-4 méter magasan van, a régészek szerint a lépcső fából készült.
Vagy nem kellett, mert légiúton jöttek ide! /szerkesztő/


1  |  2  |  3  |  4  |  5  |  6  |  7  |  8  |  9  |  10  |  11  |  12  |  13  |  14  |  15

  Különleges múmiák
  A régmúlt rejtélyei   2014 szeptember 15 hétfő - 10:30:00 | Kiss Timea


Vajon az evolúciós folyamat melyik szakaszában indult el az emberiség fejlődése abba az irányba, mi ösztönözte az emberiséget arra, hogy a törzsi közösségekben élő egyiptomiak ezer évvel az írásbeliség megjelenése előtt már birtokában lehessenek annak a tudásnak, amely a későbbi mumifikálási eljárás alapját képezte? Az ókori egyiptomiak több mint hatezer éve, a feltételezettnél másfél évezreddel korábban kezdték mumifikálni halottaikat, hogy „megóvják földi maradványaikat a túlvilági létre” – derítették ki brit és ausztrál kutatók ősi lenvászon pólyák vizsgálata alapján.

Mi vezérlhette az emberiséget arra, hogy magasabb rendű intelligencia segítsége nélkül ebbe az irányba fejlődjenek éppen ott, ahol a környezet még megmagyarázhatatlanabb?! A piramisok környékén ott, ahol egyéb rejtélyek is előfordulnak, bárhol a világon! Olyan környezetben, ahol atöbbi leletet sem lehet beletuszkolni ebbe a jelenlegi világképünkbe! Teljesen nem veszett el ez a tudomány, mert a huszadik században is tudták alkalmazni, készült is róla leírás. Sőt, ma is vannak akik ismerik ezt a technológiát.

Pislogó múmia


Vannak olyan múmiák, melyek egyébb rejtlyeket is tartogatnak a számunkra. Rosalia Lombardo, az 1920-ban kétévesen, tüdőgyulladás következtében elhunyt kislány teteme az egyik legjobb állapotban konzerválódott múmia a világon, s az egyik leghíresebb azon nyolcezer múmia közül, amelyek az olaszországi Palermóban, a Kapucinus-kolostor híres katakombáiban alusszák örök álmaikat.

Pislogó múmia

Az „alvó szépség”-nek is nevezett gyermek úgy néz ki, mintha békésen szunyókálna. A takaróból kilátszó angyali fejéről szőke göndör fürtök lógnak, közte egy ép szalaggal. Rosalia múmiáját először 2009-ben vizsgálták meg antropológusok, akik akkor rámutattak, hogy míg a katakombákban eltemetett szerzetesek a száraz klíma következtében, természetes úton mumifikálódtak, addig a kislány tetemét szándékosan őrizték meg az örökkévalóságnak. Rosalia megtört apja ugyanis egy szicíliai mesterhez, bizonyos Alfredo Salafiához fordult, hogy balzsamozza be tragikus hirtelenséggel elhunyt lányát. Azt sokáig nem tudták a kutatók, milyen vegyi anyagokkal végezte el Salafia Rosalia mumifikálását, mivel a férfi 1933-ban sírba vitte titkát.

2009-ben a kutatók egy kézzel írott jegyzetet találtak, amelyben Salafia leírja a mumifikáláshoz használt összetevőket: „egy rész glicerin, egy rész formalin, e kettőt cink-szulfáttal és cink-kloriddal keverve, és egy rész szalicilsavval kevert alkohololdat”. A procedúra egyszerű volt, Salafia injekciós tűvel befecskendezte a testbe, az anyag pedig tökéletesen működött: a formalin elpusztította a baktériumokat, a glicerin megóvta a testet a kiszáradástól, a szalicilsav pedig megölte a gombákat.

Pislog a múmia

A kutatók mindig is városi legendának tartották, hogy a kis Rosalia naponta többször is „pislog” – állítólag olykor annyira kinyitotta a szemét, hogy teljesen látni lehetett kék szemeit. Felvétel is készült róla, ami egyértelműen bizonyítja, hogy egyforma a megvilágításban, ugyanolyan fényviszonyok mellett, ugyanabban a beállításban, a szemek helyzete nem egyezik meg! A képek, az egyiken csukott szemmel, a másikon nyitott szemmel bejárták a világot!

Ennek ellenére: „Ez optikai csalódás, amit az oldalsó ablakokon bejövő és a Nap járása szerint váltakozó fényviszony okoz” – közölte idén júniusban a katakombák antropológus kurátora. Dario Piombino-Mascali hozzátette: a múmiát óvatosan elmozdították és vízszintes pozícióba, egy nedvességtől elzárt üvegkoporsóba helyezték, így jobban látszik a szemhéja. „A szeme soha sem volt teljesen becsukva” – mondta a kutató.
/Ezek szerint, annak ellenére, hogy a körülményeket megváltoztatták, a múmia mégis pislog!/

2400 éves múmia agykaparóval az agyában


2008-ban érdekes felfedezést tettek horvát szakemberek, akik egy 2400 éves egyiptomi női múmiát vizsgáltak meg: a megboldogult agyában egy, az ősi balzsamozók által használt agykaparó eszközre bukkantak, amelyet valószínűleg a mumifikálás során törtek bele a koponyába.

A gyantával töltött koponyában a bal parietális csont és a hátsó csont között megtalált segédeszközt CT-vizsgálattal fedezték fel. 2012 végén a kutatók egy endoszkóp segítségével hatoltak be a koponyaüregbe, hogy közelebbről is megszemlélhessék az eszközt, s megszabadítsák a ráragadt gyantától.

2400 éves múmia agykaparóval az agyában

A kaparó segítségével a balzsamozók az orr melletti rostacsontnál hatoltak be az agyi részbe, majd a botra tekerve kirántották az agyat, a bent maradt részeket pedig cseppfolyósították. A múmiát ezután valószínűleg hasra fektették, hogy a folyékony nedvek az orrlyukon keresztül kicsepegjenek. „Ez hiba volt, a mumifikálást végző egyiptomi beletörte a szerszámot a múmiába. Az effajta baleset igen ritka volt a balzsamozás történetében” – fejtette ki a kutató.

A 40 év körüli nő múmiája jelenleg a zágrábi Régészeti Múzeumban található. A 19. század folyamán egy koporsóban került Horvátországba, s máig nem tudni, hogy Egyiptom mely részéből származik. A CT és a további vizsgálatok szerint a holttest 2400 éves, halálának oka ismeretlen.

Az igen törékeny botot a kutatók alapos elemzésnek vetették alá az eltávolítás előtt. Botanikusok szerint egyszikű növényből készülhetett, elképzelhető, hogy pálmafából. Mindez azért is igen különös, mert Hérodotosz görög történetíró az i. e. 5. században még így írt az egyiptomi balzsamozási szokásokról: „orrlikakon keresztül görbe vassal veszik ki az agyat.”

Hosszú orrú, szőkés kínaiak?


A 90-es évek elején különös leletre bukkantak a nyugat-kínai Tarim-medencében kínai szakértők, akik egy ásatás során 2000 éves múmiákat fedeztek fel. Ez még önmagában nem jelentett volna nagy szenzációt, az azonban már igen, hogy a mumifikálódott testek szőkés hajúak és hosszú orrúak voltak. 1993-ban a Victor Mayer professzor által végzett DNS-vizsgálatok bebizonyították, hogy a múmiák európai eredetűek.

Hosszú orrú, szőkés kínaiak?

Az i. e. 1000-ből származó kínai források említést tesznek egy kaukázusi népcsoportról, amely a Távol-Keleten él, de semmilyen információval nem szolgálnak arról, hogyan és miért kerültek ide. Közéjük tartozik az ujgur főváros múzeumának emeleti termében (valamint a képünkön is) látható loulani szépség, az a 3800 éves múmia, amelynek már külső vonásai is azt sejtetik, hogy nem volt kínai. A nő azonban nem volt egyedül: az ország nyugati sivatagaiban az elmúlt évtizedekben közel 200 hasonló múmiát fedeztek fel.

A régészeti felfedezés máig elhúzódó politikai vitához vezetett: az európai arcvonású maradványokat egyaránt szeretnék maguknak tudni a kínaiak, akik szerint Hszincsiang (Ujgur Autonóm Régió) mindig is Kína elidegeníthetetlen része volt, és így vannak ezzel a helyi ujgurok is, akik saját őseiket tisztelik az eltemetettekben.

A nemzetközi kutatók szerint azonban egyik félnek sincs igaza. Több szakértő is úgy véli, Hszincsiang mindig is egy történelmi olvasztótégely volt, ahol Eurázsia minden jelentős népcsoportja és kultúrája megfordult egy ideig. Ez főként a Selyemút korára volt jellemző, amikor a tevekaravánok akár a Mediterráneumig is eljutottak. Az első lakói nyugat felől érkezhettek, azonban bizonyosan nem az ujgurok ősei léphettek e földre, ugyanis ők a 10. század előtt semmiképpen sem jelenhettek meg a térségben.

A három inka kisgyermek


Az Andok 6700 méteres magasságú zord és fagyos csúcsain három inka gyermek aludta örök álmát egészen 1999-ig, amikor egy kutatócsapat rájuk nem lelt. A chilei-argentin határon fekvő Llullaillaco vulkán fiataljait a szakértők szerint a hegy istenének ajánlhatták fel az inkák mintegy 500 évvel ezelőtt.

A megfagyott testek a valaha megtalált legjobban konzerválódott múmiák közé tartoznak, ugyanis belső szerveik épek, a szívben és a tüdőben még mindig maradtak vérnyomok, az arcuk, illetve a bőrük pedig szinte érintetlen. Habár gyilkosaik semmit sem tettek, hogy konzerválódjanak a testek, a hideg és a száraz, ritkás levegő elvégezte helyettük a „munkát”.

A három inka kisgyermek

A Capacocha néven ismert vallási emberáldozás részeként Cuzcóból elindulva több száz kilométert meneteltek az inkák, míg végre elérkeztek az Andok csúcsához, ahol kukoricasört adtak a gyermekeknek. Az elálmosodó fiatalokat egy gödörbe tették, ahol gyakorlatilag halálra fagytak. Most, 500 évvel később is úgy néznek ki, mintha mélyen aludnának.

A három inka kisgyermek

Csak a szép, egészséges és fizikailag is tökéletes gyermekeket áldozhatták fel az istennek, így a kiválasztást megtiszteltetésnek vették a szülők. Az inkák hite szerint a gyermekek nem haltak meg, hanem csatlakoztak az ősökhöz és a hegycsúcsok ormai mögül kémlelték a többi inkát.

TBC-s váci múmiák


1994-ben egy munkás a váci Fehérek templomának falán egy repedésre lett figyelmes, s mikor kalapáccsal megütötte, üreges hangot hallott. Néhány csapást követően az egy téglányi vastag fal kezdett összeomlani. Az áttörést követően a munkás egy lefelé vezető, sötét kőlépcsőt talált. A plébánossal együtt lementek a lépcsőn, s egy mennyezetig díszesen kifestett, koporsókkal telerakott kriptát találtak.

TBC-s váci múmiák

A plébános felismerve a ritkaságok jelentőségét – hiszen a koporsók nem gyakran élik túl ilyen szép állapotban az évszázadokat – szakembereket hívott, akik a nyughelyeket felnyitva mumifikálódott holttesteket találtak. A kripta mikroklímája megőrizte az elhunytak ruházatát és egyéb melléjük temetett értékeiket a gyapjúzoknitól a főkötőkön és a rózsafüzéreken át a fejükre helyezett rozmaringból készült koszorúig.

A 265 múmia a Természettudományi Múzeumba került, ahol röntgensugaras vizsgálatnak vetették alá őket, amely során tuberkulózisra utaló nyomokat találtak a csontokban. Dr. Pap Ildikó, a múzeum embertan tárjának osztályvezetője Mark Spigelman professzorral vette fel a kapcsolatot, aki úttörő szerepet játszott a tüdőbaj baktériumának régészeti maradványokban való kutatásában. Az 1700-1800-as évekből származó – azokból az évekből, amikor a tuberkulózis fehér pestisként söpört végig a kontinensen –, igen jól konzervált múmiák csoportja felbecsülhetetlen értékű információkhoz juttatta a kutatókat a baktériumról és az ellene történő természetes védekezésről.

A szövetminták elemzése után a múmiák 89 százalékában találtak a szakemberek TBC fertőzésre utaló bizonyítékokat. Az évszázados leletek nagyszerű lehetőséget biztosítanak a kutatók számára egy olyan gyógyszertörzs kifejlesztésére, amellyel a tüdőbajban szenvedő betegek rövidtávon hatékonyan tudják felvenni a versenyt a gyilkos kórral szemben, ugyanis a váci múmiák csupán 35 százaléka halt meg a kórban. Mivel nem volt védőoltás és antibiotikus kezelés, a múmiák fennmaradó 65 százaléka genetikai ellenálló képességgel rendelkezett, amely hosszútávon megoldást jelenthet a tuberkulózis génterápiával történő gyógyításában.

Egy nap alatt 300 évet öregedő kínai


Teljesen megzavarodtak a kínai régészek, amikor 2013 októberében kinyitották az egyik hsziangcsengi építkezési területen talált szarkofágot. A 300 éves múmia arca teljesen ép volt, azonban néhány óra alatt befeketedett, s áporodott szagot kezdett árasztani magából.

A kínaiak – ellentétben például az egyiptomiakkal – nem konzerválták halottaikat, csupán masszív szarkofágokat és sírkamrákat készítettek számukra. Néhány esetben azonban a tetemek természetes módon mumifikálódtak. A hsziangcsengi múmia lakkozott sírt kapott, amelyet faszénnel borítottak be, meggátolva ezzel a baktériumok pusztítását. Így történhet meg, hogy amint levegőre kerül a test, a maradványok néhány óra leforgása alatt befeketednek és szétmállanak.

Egy nap alatt 300 évet öregedő kínai

A ruhákból ítélve az illető magas rangú személy volt és a Csing-dinasztia (1644-1912) idején élt. Az utolsó császári dinasztiát egy Nurhacsi nevű vezér alapította Mandzsúriában, a mai Északkelet-Kínában. A Mingek uralmát megdöntő mandzsuk konszolidálták hatalmukat, Kína pedig hatalmas fejlődésen ment keresztül, a lakosság száma megtriplázódott, s 450 millióra nőtt.

Forrás: Múlt-kor— Kiss Timea —