É R D E K E S S É G E K


Dropák


- Tíz-tizenkétezer évvel ezelőtt kerülhettek ide. Hajótörést szenvedtek, nem tudták majavítani a járművüket. Itt meg kellet küzdeniük az életbenmaradásért. A természet erői voltak a kisebb gond, az igazi ellenség az ember volt, de túlélték! Ami megmaradt, 716 lemez, több eltemetett, mumifikálódott halott és amiről még nem is tudunk, amely talán bizonyít, de nem tunak belőle hasznosítani semmit(?) !


1  |  2  |  3  |  4  |  5  |  6  |  7  |  8  |  9  |  10  |  11  |  12  |  13  |  14  |  15

  A MÁGORI DOMB
  A régmúlt rejtélyei   2014 január 30 csütörtök - 22:00:00 | Oltyán Edit


Falvakat találtak a titokzatos magyar domb belsejében. A Körös vidékén Vésztő határában van az Alföld egyik leggazdagabb régészeti lelőhelye, emlékhelye a Mágori-domb, a Sebes-Körös egyik, galériaerdővel kísért holtága mentén. A dombon egykor a Csolt-nemzetség monostora állt kéttornyú nagy apátsági templommal, kerengős kolostorral, amelyet feltehetően bencés szerzetesek laktak. Feltehetően, mert nincs biztos adat arról, hogy milyen szerzetesrendhez tartoztak.

A korabeli domb
Corvus-Kora Róbert festményén
A domb madártávlatból
Falrészlet a domb leletei közöttÚt a Mágori-domb felé

Valaminek kellett ott lennie


Az 1960-as évek végéig nem kutatták, legfeljebb a helyi múzeumok munkatársai gyanakodtak rá, hogy valaminek kellett ott lennie, ha az 1930-as évek óta minden komolyabb földmunkánál különféle korokból származó leleteket forgattak ki a földből a munkások. Az első próbaásatásra aztán 1968-ban került sor, és egy középkori temető került a felszínre. Két esztendő múltán találták meg a dombtetőn épített monostor első nyomait.

A Csolt nemzetség alapította monostor nyolc éven át tartó feltárása közben kiderült, hogy alatta bronzkori település búvik meg, az alatt pedig még régebbi kultúrrétegek. Összességében tehát az egész Mágori-domb emberkéz műve, egymást követő népek, nemzedékek telepedtek le újra meg újra a Sebes-Körös erdős-vizes vidékén, és választották otthonuknak a mind magasabb száraz területet.

Az egyiptomi piramisokkal egyidős leletek


Az első telepesek még az újkőkorban — i. e. 3500-2600 között, tehát az Egyiptomi Óbirodalommal egy időben — érkeztek a helyszínre. E terület akkoriban még csak két méter magas volt, azaz a folyó vize már nem érte el, csak körülfutotta a legmagasabb állásnál is. Az első letelepedőket újabb és újabb népek követték.

Ittlétük eredményeképpen nőtt hét métert a domb, kilenc építési periódus alatt, melynek minden egyes rétegét a megelőző falu elegyengetett omladékára építették. A legtöbb letelepülő földművelő volt, kőből és csontokból készült szerszámokkal művelte a talajt - és emellett persze halászott, pákászott, gyűjtögetett, vadászott is a környéken.

A pogányok székhelye volt


A honfoglaló magyarok, mint mindenki, aki itt élt előttük, hamarosan használatba vették a kínálkozó dombot. Nem tudni, hogy kik települtek le itt először, az viszont már biztos, hogy a 10. században ez a táj a nyugati kereszténység felvétele és a feudális függelmi viszonyok ellen tiltakozó pogánylázadást vezérlő Vata nemzetségének volt a birtoka. Vata rokonsága sokáig birtokolta ezt a szállásterületet, és közülük vette eredetét az a Csolt nemzetség is, amelyik a Mágori-domb tetején több templomot és egy monostort épített.

Az első templomuk bizánci rítust követő, valószínűleg freskókkal díszített építmény volt, és a pogánylázadás során ment tönkre. Helyébe új, immár latin rítusú egyház került, melyet több ízben is át-, illetve újraépítettek, növeltek. A legnagyobb már kifejezetten impozáns méretű lehetett: három hajója volt, hosszát 30, szélességét majdnem 13 méternek mutatta meg a Juhász Irén régész vezette ásatás. Ettől a nagy templomtól délre épült fel, valószínűleg a 12. század végén, román stílusban, a monostor U alakú épületcsoportja.

Romok a föld mélyén
Csontok a leletek közöttAz egykori bazilika részlete

Forrás: Femina— Oltyán Edit —




Hírkategóriák