Éjszakai ufóles


  ELŐZŐ    MENÜ    KÖVETKEZŐ  


— Az ufókutatás útja főként rögös, legtöbbször izgalmas, ám néha igazán különleges is lehet. Az elmúlt évtizedek során az Ufo-Controll hálózat stábja megfordult már lakótelepi panellakásban „forró nyomon” — vágóhídon, rendőrőrsön, faluszéli kis házakban vagy éppen az osztrák határ mentén —, a lényeg, hogy a paletta szinte elképzelhetetlenül széles és színes

Bármennyire is furcsának tűnik egyetlen dolog maradt ki rendszeresen a két évtizedes kutatás során a repertoárból: az éjszakai ufóles. Épp ezért nem haboztunk több megkeresés, a helyszínen készített amatőr videofelvételek megtekintése után, hanem felkerekedtünk, és elautóztunk a festői, hegyek által körülvett kis faluba, Mérára. A szemtanúk ugyanis előzetesen beszámoltak arról, hogy… Na, de ne ugorjuk a történet elé, haladjunk sorban!

Miután több órányi utazást követően megérkeztünk a Szegedtől a 350 kilométerre lévő Mérára (amely szinte csak egy „békaugrásnyira” van Szikszótól, ahol a magyar ufókutatás egyik talán legjelentősebb esetére bukkant a kutató sok évvel korábban), a szemtanúk kíséretében azonnal folytattuk utunkat a helyszínre, a falu szélén lévő „megfigyelőhelyre” (három irányból kizárólag termőföldek veszik körül).

2009-ben vettük észre, hogy furcsa dolgok tűnnek fel az égbolton − kezdett bele a visszaemlékezésbe F. Ferenc. Március lehetett, mikor az első jelenség feltűnt. Teljesen hangtalanul közeledett és szemben a repülőgépekkel, nem bocsátott ki villogó fényt. A sebességéből és irányváltoztatásának módjából egy értelműen kiderült, hogy nem olyasmi, amit a mai technológia képes lenne létrehozni. A jelenség nagyon gyakran felbukkant, szinte rendszeresen kijárunk ide megfigyelni. Néha nem egyetlen, hanem több objektum is megjelenik sötétedés után.

A sebességük nagyon változó. Néha gyorsan elhaladnak felettünk, néha lassan, szinte alig látható sebességgel, máskor lassan közelednek, szinte állni látszanak, majd shhh, villámgyorsan felgyorsulnak és eltűnnek. A méretük is különböző. Egy alaklommal például szinte teljesen felettünk volt az egyik, az átmérője úgy 80 méter lehetett, az egész kőralakú volt és lapos. Alulról láttuk a hatalmas kört, amelynek közepén másik kör volt, valami nagy fényforrás. Ezt a belső kört, 60-65 apróbb fény vette körül. Ezt háromszor láttuk, mindannyiszor hárman: a párom, édesapám és én. Ilyenkor körülbelül 200 méter magasan lehetnek.

Nos, ezek voltak az információk, amelyek nyomán éjszakai ufó lesre indultunk a hegyek közé. Gondoljon csak bele mindenki! Egy kutató − Sós Tibor − akinek polcán százával sorakoznak a videó felvételek,amelyeket olyan szemtanúkkal készített, akiknek elbeszélése, a velük történtek hitelessége egyetlen pillanatra sem lehetetett kétséges,milyen lehetőséget lát abban, hogy esetleg kameravégre kaphat egy valódi,nem fénypont méretű (tehát „bármi lehet ami megy valahová” kategóriájú), hatalmas objektumot! Kiraktuk tehát a felszerelést és várakozásra rendezkedtünk be. Valami hamarosan meg is érkezett, rajokban a szúnyogok.

A vérünkre éhező rovar falka egy kicsit megnehezítette ugyan a közben tiszta, csillagossá váló égboltra való koncentrálást, ám senkit egyetlen pillanatara nem tántorította el a céltól: „megfogni” a látogatóban érkező ufókat. Várakozás közben természetesen tovább folyt a beszélgetés, amely során újabb értékes információval lettünk gazdagabbak. Ferenc neje vette át a szót.

Van egy kiskonyhánk. Tavaly nyáron, körülbelül ugyanígy júliusba egy hatalmas fény jelent meg felette. Én szóltam a páromnak, ő pedig az édesapjának, aki csak csodálkozott, hogy még soha konyhába nem látott ilyesmit. Nagyon lassan haladt, és előtte ment egy kisebb, annak nem tudtam pontosan kivenni az alakját.Néha amikor közelebb jött valamelyik, lámpával rávillogtunk és „ő” visszavillogott. Ez repülőgéptől elég elképzelhetetlen − veti közbe Ferenc.

UFO

Szinte mindig mozgásban vannak, de néha nagyon lelassulnak, olyankor mintha állnának. Előfordul, hogy párban jönnek, de ez ritka. Mint az elbeszélésekből kiderült, az objektumok nem igazán „kedvelik” a felhős égboltot, ám azért néhány foszlány nem zavarja őket… Ha egy felhő van az irányában, akkor inkább felmegy fölé, úgy jön vissza. Nem jellemző rám a „minden mindegy, mi az, akkor is belátjuk az ufót” felfogás — jellemzi a helyzetet Sós Tibor kutató. — Ha így lenne, nem lennék több az íróasztal mellett fantasztikus, gyakran mindenvalóság alapot nélkülöző teóriákat kiagyaló „szoba-kutatónál”.

Ennek azonban — úgy hiszem — ellent mond mindaz, amit eddig felkutattam és bemutattam a téma iránt komoly érdeklődők számára. Egyszóval őszinte eleszek: szokásos szkepticizmusommal fogadtam a bejelentést, ám úgy véltem, egy ilyen sorozatos észlelés megérdemli az esélyt, hogy hátha… Természetesen felmerült a lézer diszkó és a manapság oly divatos lampion-eregetés gondolta is. Ám a leírások ezek egyikének sem feleletek meg.

Egyetlen barátomnak mondtam el mind ezt, ő azt felelte, hogy elhiszi, mert a feleségévelők is látták. Viszont mikor ő elmondta ismerősöknek, mindenki lehülyézte. Így mi nem is híreszteljük — vallotta be Ferenc. Pedig — jól belegondolva — logikus feltételezés, hogy Mérán esetleg sokkal többen lehetnek, akik látták a jelenségeket, csak nem merik bevallani — pontosan az előbbihez hasonló hozzá állás miatt. Hiszen egy kis faluban könnyen rányomják az emberre a „bolondos” jelzőt. Az ilyesmi nehezen lemosható, sokszor párosul a feltételezéssel, hogy az illető esetleg gyakran néz a pohárfenekére, még ha életében nem ivott alkoholt, akkor is.

Ez az amúgy is kevés munkalehetőség esetén az esélyt szinte a nullára redukálja, hiszen senki nem alkalmaz szívesen olyan embert, aki „képzelődik”, netán alkoholos élet-módot feltételeznek róla. A kis közösségek már csak ilyenek (a nagyobbak is, sajnos?). Ki tudja, hány szemtanú van birtokában értékesebbnél értékesebb tapasztalatnak, élménynek, akik azonban örökre magukban tartják az esetleg felbecsülhetetlen értékű információkat, pusztán a környezetük részéről történő megítélés miatt.

Ferenc barátja — nejéhez hasonlóan — szerencsére nem habozik megosztani saját tapasztalatait a kutatóval.

Először én sem hittem el. Az után egy este kimentem az udvarra, gyönyörködtem az égboltba, és akkor megpillantottam a jelenségeket. Akkor jöttem rá, hogy mind az, amit Feri elmondott, igaz. Én nem neveztem ufónak, de abban biztos vagyok, hogy nem földi eredetű jelenségekről, objektumokról van szó, és erre elsősorban a mozgásuk miatt következtetek. Megjelennek, néha szinte megállnak, aztán rendkívüli sebességgel, hihetetlen szögben egy pillanat alatt elrepülnek a csillagok felé. A borsodi hegyek között nagyon gyakran felbukkannak, szerintem köze van ehhez annak, hogy Méra egy viszonylag mély völgyben helyezkedik el.

Magyarország területe nem túl nagy, java részt síkság. Amennyiben egy idegen civilizáció szeretné „elbujtatni” egy vagy több felderítő objektumát — messzebb megyek, esetleg egy kisebb bázist − , mi lehetne jobb,mint keresni egy megfelelő,hegyekkel körbe vett területet? Például az Északi-középhegységet. Nem Méra és környéke lenne az egyetlen „esélyes” helyszín…2001 tavaszán N. Imre és három társa megszokott helyükön táboroztak. Imre korán ébredt, kiment a sátor elé, hogy motozásával ne ébressze fel a többieket. Ahogy nézelődött, Tokaj irányából egy furcsa fényjelenségre lett figyelmes.

A fákon még nem volt levél, így tisztán lehetett látni, hogy lent, tőlem úgy 50 méterrel alacsonyabban és kb másfél km távolságban a fák koronáját követve egy villogó tárgy lassan, komótosan közeledik felém. Először azt hittem, rosszul látok, hiszen ezen a környéken még emberrel is ritkán lehet találkozni, nem hogy repülővel. De a tárgy csak ott volt és közeledett.

Imre meg próbálta felkelteni társait, hogy megmutassam nekik a szenzációs látványt, ám csak a 65 éves Endre bácsi volt hajlandó kimozdulni a sátorból.

Pár méterre álltunk a sátor előtt Endre bácsival, mikor újra felfedeztük az objektumot. Még mindig lefelé kellett nézni, de már csak úgy 10-150 méterre lehetett tőlünk. Hatalmas darabnak látszott — úgy templom oldalnyinak − , és a mozgás irányából várható volt,hogy követve a völgy vonulatát ott fog előttünk „elhúzni”. A formája elég szögletes volt, leginkább téglalapra hasonlított,és háromszor három függőlegesen elhelyezkedő,pulzáló fény-forrás volt rajta, szinte mind más színű.

A villogás ritmusa hasonló volt, mint egy személygépkocsi irány jelzője, de az ütemük nem volt szinkronban egymással. Tudtuk, hogy ott fog szinte közvetlenül előttünk elhaladni, semmi képen nem szerettük volna felhívni a figyelmet magunkra, meg sem pisszentünk, pedig meg fordult a fejemben, hogy rá lövök a csúzlival, a fényképező gép is a hátizsák zsebében lapult, de mindennél erősebb volt a félelem bennem, hogy észrevesznek. Így nem tettem semmit, csak álltunk mozdulatlanul, míg a tárgy el nem ment.Hamarosan kiderült, hogy közel sem 80 méteres objektum volt a legkülönlegesebb látvány, amelyben, Ferenc-éknek részük volt.

2009 augusztusában egy még fantasztikusabb jelenségnek lehettünk tanúi. Ahogy nézelődtünk, hirtelen egy erős fény jött a föld felé, megállt, majd követte egy másik is. Hirtelen egy hatalmas fény burok jelent meg körülöttünk, ami innen nézve lehetett vagy öt kilométer átmérőjű. Nagyon lassan elindultak, alacsonyan. Kb tíz percig láttuk ezt, annyi időben telt, hogy eltávolodjanak látótávolságon kívülre.Miközben a kamerában pörgött a szalag, a kis csapat rendületlenül figyelte az eget. Ezen az éjszakán ugyan ismeretlen repülőtárgyat nem, ám számos műholdat, a bársony fekete égbolton mesterséges forrástól háborítatlan csillagokat láthattunk. Azután?

Ezt a történetet a páromon kívül még senkivel sem osztottam meg — kezdet bele zavartan Ferenc — De most, azt hiszem elmondhatom.

Tízen éves voltam, egy szomszédos településen voltan szórakozni. Hazafelé indultam kerékpárral. Kiértem a faluból, elhagytam a táblát, az után már csak arra emlékszem, hogy ülök a bicikli mellett az út szélén, és annak a településnek a tábláját látom magam előtt, amely szintén szomszédos Mérával — de az ellenkező irányban! Hogy hogyan kerültem oda, azóta sem sikerült rájönnöm. Soha egyetlen korty alkoholt nem ittam, akkor sem.

Döbbenten néztünk rá: a szerény fiatal-ember egy olyan történetet mesélt el, „csak úgy mellékesen”, ami valószínűvé teszi, hogy nem csak fényjelenségek, objektumok szintjén, hanem annál sokkal közelebbi kapcsolatban is kerülhetett egy idegen civilizáció képviselőivel. Elveszett időről beszél, képszakadásról: csupa olyasmiről, amihez hasonló beszámoló már nem egy van Sód Tibor archívumában. Ekkor már tudtuk, hogy ha ufót ez úttal nem is sikerült lencsevégre kapni, mégis megérte elutazni Mérára.

Forrás: UFÓ magazin
Beküldte: Oltyán Edit


  ELŐZŐ    MENÜ    KÖVETKEZŐ  




 7.0 - 1 vote 


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz

Csór időjárása