Vámpír legendák a nagyvilágban!


ELŐZŐFŐMENÜKÖVETKEZŐ



Az egyre inkább halmozódó legendákkal együtt növekszik azoknak a kutatóknak a száma is, akik racionális alapon próbálják tagadni az ilyen téveszméket. A legkülönfélébb elméletek a 18. században születtek. Európát akkoriban a rémültség uralja, és a vámpírokra szó szerint hajtóvadászatot indítanak.

A tömeges őrültséget két hivatalosan alátámasztott eset indítja el. Az elsőben a szerb Peter Plogojovics szerepel, aki 1721-ben halt meg, 62 évesen. A sírban azonban valószínűleg megéhezett, és visszatért fiához, hogy adjon enni neki. A feltámadt halott semmilyen ételt nem kapott, így a fiú másnapra meghalt. A következő napon állítólag Plogojovics ismét visszatért, és még egy alkalommal meggyilkolta, már vámpírként a szomszédjait. A dokumentumok a halottaknál túlzott vérveszteségről beszélnek…

A második eset főszereplője 1725 és 1734 között állítólag a szintén szerb Arnold Paole, akit vámpír mart meg, majd meghalt. Ő is vámpírként tért vissza az élőkhöz, áldozatait szintén a szomszédok közül választja ki. A francia teológus, Antoine Augusztin Calmet 1746-ban elmondta, hogy mindkét esetet valósnak tartja, és ezzel alátámasztotta a vámpírok legendáját. Akkoriban elismert tudós volt, így vélemény számos tanítványa osztotta.

A szerb vámpírok visszhangja tehát annyira forrongó volt, hogy az esetet maga Mária Terézia, a Habsburg Birodalom akkori királynője is ki akarta deríteni. Ezért személyi orvosát, Gerhard von Swietent küldte az ügy kivizsgálására. Ő az esetet hosszas kutatás után azzal a végeredménnyel zárta, hogy vámpírok márpedig nem léteznek. Mária Terézia ezért rendeletben tiltotta be a sírok felnyitását és a halottak megszentségtelenítését. Ezzel lezárult az európai vámpírizmus járványa.

Az európai vámpírvadászat tehát csitulni látszott, de a Föld másik felén épp ekkor kezdődött. Az amerikai földrészen a legtöbb dokumentált eset szintént a 18. és 19. századból való. Számos család exhumáltatta rokonainak holttestét abban a hiszemben, hogy vámpírokká váltak, és a rokonok döfik át a szívüket. A család főként azokban az esetekben nyúlt a drasztikus eszközökhöz, amikor a személyt hirtelen halál vagy halállal végződött súlyos betegség érte.

A legismertebb és egyben a legutolsó feljegyzés a tizenkilenc éves Mercy Brown esete, aki Rhode Islanden hunyt el, 1892-ben. Apja háziorvosuk jelenlétében két hónappal Mercy halála után kiásta a hamvait. Kivágta a szívét, és ő maga égette el.

De hogyan tekintünk a vámpírokra ma? A 20. és a 21. századból is ismerünk vámpírtámadásokat. 1970-ban az a monda járta körbe a világot, hogy a londoni Highgate Cemetery temetőt gyakran foglalja el vámpír. A legkülönbözőbb hajtóvadászattal sem sikerült azonban elfogni a vérszomjas kísértetet. A 90-es években Mexikóban és Puerto Ricóban is keringtek vámpírtörténetek. A chupacabra a háziállatokat támadta meg, és az ő vérüket itta. Számos szkeptikus azonban arra figyelmeztet, hogy a közép-amerikai vámpír keletkezése mögött valószínűleg a gazdasági és politikai válság húzódott.

2003-ban az afrikai Malawiben két embert vámpír ölt meg, további négyet pedig megtámadott. Közöttük volt Eric Chiwaya kormányzó is. Azt mondják, hogy a támadásról a helyi kormány állapodott meg a vámpírral.

Két évvel később Birmingham utcáin az arra járó emberekbe harapott egy támadó. Még ha a rendőrség nem is támasztotta alá ezt a történetet, a városi legenda tovább él.

Vámpíroknak tekintik emellett olykor az újkori tömeggyilkosokat is, akik gyakran vámpírként mutatkoztak be. Ilyen volt a Düsseldorfi Szörny, Peter Kurten is, akit 1931-ben kivégeztek kilenc rábizonyított gyilkosságért, a Hannoveri Vámpír, Fritz Haarmann, akinek 1924-ben levágták a fejét, vagy a Galowek-i Stanislav Modzelewski, aki a hatvanas évek őrült gyilkosa volt. Vámpírok helyett azonban inkább szadista hajlamú szörnyekről van szó, akik a vérszívást antropofágiával (kannibalizmus) és egyébb különlegességgel kombinálták. A sokoldalú angol gonosztevő, John Haigh a 40-es években például áldozatait elsősorban a vér miatt ölte meg, ezért újkori vámpírnak is nevezhetjük.

Valószínűleg azonban a vérszívás csupán kitaláció, hogy elkerülje a bitófát az életfogytig tartó pszichiátriai kezeléssel. A sokak előtt ismert sorozatgyilkos, Theodore Robert Bundy, aki a 80-as évek végén 60 nőt ölt meg, nyilvánosan azt vallotta, hogy a vér ivása energiát ad.

Csakhogy a vámpír nem feltétlenül csak tömeggyilkos lehet. Létezik olyan embercsoport, amely ugyan nem gyilkol, de önmagát vámpírnak tartja. Többnyire önkéntes adományozók vérét isszák, vagy vágynak a vér fogyasztására. Az éjjel kedvesebb a nappalnál, és gyakran egyéb jellemző vonását is átveszik a népi vámpírnak. Közismert egy egyesült államokbeli ember esete, aki a vérátömlesztő állomás alkalmazottjaként munkaideje alatt több tíz liter vért lopott saját szükségleteire.

Forrás: noiportal.hu
Beküldte: Oltyán Edit
Közzétette: Molnár Ferenc


ELŐZŐFŐMENÜKÖVETKEZŐ


 


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz