Blogok írója: Parson


Megtörtént 09. dec. 29. - 12:03
[ Parson Blogok ]
Nagyon sok dolgot, történetet kételkedve fogad el az ember. „Hiszem, ha látom!” − gondoljuk általában. A történetek nagytöbbségét már csak akkor halljuk, amikor már sokan, sokféleképpen elmesélték egymásnak az emberek. Vannak olyan esetek, amikor egymásnak mondanak el „megtörtént” eseteket, fel sem merül egyikőjükben sem, hogy a két éppen csak hasonló esetnek ugyan az az eredete, gyökere. Nagyon kevés olyan eset van, hogy magunk is látjuk. Ritkán találkozunk olyan emberrel, aki a saját szemével látta, tehát „első kézből” hallgathatjuk meg mi is történt. Ti már nem, de én attól hallottam, aki látta. Szerintem, ez a leghitelesebb. Ti már csak kétkedve fogadjátok, pedig én most szószerint fogok egy ilyen történetet elmesélni. Én a saját fülemmel hallottam attól az embertől, aki ezt a saját szemével látta! Aki nem hiszi, járjon utána!

Ime:
„Ezt a történetet úgy mesélem el, mint én megéltem, és saját szememmel láttam. 1913 ősz táján Gyulán, de másutt is. Összesereglettek az emberek, nők, minden az utcán este, és égi jelet néztünk. Akkoriban járt az üstökös is. Egyszer csak az égen megláttuk, megcsillant egy csillag, és egy meztelen kard lett belőle, olyan, mint a tűz. Egy kis darabig néztük, akkor megcsillant, lett belőle egy katona, teljesen felszerelve, hátizsák, szurony, puska, sapka, minden úgy, ahogy egy katona. Aztán egy kis ideig az is látható volt, akkor megint megcsillant, lett belőle egy koporsó. A koporsó is teljesen olyan, mint egy újonnan kihozott koporsó. Megvoltak a lábai mindenfele. Egy kis darabig néztük, és aztán az is elmúlt. Hát persze, akkor beszélgettünk, háború lesz, e lesz, a lesz és kérem, 14-ben kiütött a háború. Ennyit tudok mondani én, 81 éves ember vagyok. Ezt a saját szememmel láttam, és több-több ezren nézték.”

parson